HELYNEVEK KÜSMŐDPATAKA ÉSA SIKLÓDI PATAK VÖLGYÉBEN

( megjelent „A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve, 1971” )

 

BALÁZS LÁSZLÓ

 

            Bár a helynevek a szótári szó­készlet jelentős részét alkotják a kutatásokkal, feldolgozásukkal járó foglalatosság mégsem reked meg szűkebb körű nyelvészkedésben, ellenkezőleg: helynévgyűjtés alkalmával kitekinthetünk társa­dalomtörténetre, néprajzra, nép­lélektanra, folklórra, környezetismeretre egyaránt.

            Az állandóan fejlődő, változó hazai tájnak kis darabkáiban, ahol életünk egy-egy szakaszát eltölt­jük, a szavak olyan emlékeket ő­riznek, amelyek még felderítetle­nek, vagy kis számban kerültek bele egyetemes érdekű művekbe. A népi élet ilyen nyelvi valóságon alapuló tanulmányozása késztetett arra, hogy vázlatosan beszámoljak a Küsmődpataka és a Siklódi patak völgyében - pontosabban: a Hargita megyéhez tartozó Etéd, Kőris­patak, Küsmőd és Siklód falvakban végzett helynévgyűjtő tapasz­talataimról.

            Már itt elöljáróban idézni szük­séges a Dr. SZABÓ T. Attila pro­fesszortól kapott jótanácsot:

            „A helynévgyűjtőnek nem az a feladata, hogy magyarázzon, ha­nem az, hogy gyűjtsön. Jegyezzen le mindent, amit csak lejegyezhet. Névmagyarázatot csak nagy-nagy jelenkori és történeti anyag isme­retében lehet a biztos tévedés veszélye nélkül végezni. Nagyon sok dolgot nem is tudunk - leg­alábbis egyelőre - megmagyarázni… Higgye el: jóval nagyobb szolgálatot tesz a tudománynak, ha csak lelkiismeretesen gyűjt, minél több anyagot hord egybe, mintha kétes értékű magyarázatokkal kí­sérletezik".

            Az ismerős táj vonzásában természetesen a helynévgyűjtő nehezen gyűri le a szavak titkait feszegető kíváncsiságát, de ugyanakkor észre kell vennie a csábítással járó buktatókat. Itt van például az etédi Bicsok- és Rigókert. Első hallásra az említett szóösszetéte­lek előtagjaiban a zsebkés népies megnevezését (bicsok), illetve a közismert kerti madár nevét (rigó) érezzük. Valójában ezek a kertek egykori birtokosaik vezetéknevét, a Bicsok és Rigó nevet viselik. Ha­sonlóképpen siklódi Cseh szoros nevét nem népnévtől, hanem egy Cseh József nevű lakójáról kapta. Ugyanitt a templom közeli Pap szorosa és Pap utca, valamint a szájhagyományt őrző etédi Pap úta egyházi vonatkozású elnevezés, de már Papmezeje Siklódon és Papszénafű Etéden, az egykori tulaj­donosok nevét hordozza.

            A helynevek tanulmányozása alkalmával vigyázni kell a nyelvszokásokból, könnyebb ejtésből vagy a népmagyarázgató, etimologizáló készségéből következő hangalakferdítésekre.

            A két települési völgyben gazda­gon találunk az irodalmi nyelv­alaktól eltérő ejtési formákat: Bos­sosok uccája (Borsosok utcája), Söstörök szorosa (Szilveszterek szorosa), Küsgyör szoros (Kis György szorosa), Simorotványa (Si­móorotványa), - Siklód -; Hara­nyak (Harangnyak), Peteréttye (valószínű: Péter rétje) - Küsmőd -; Bossóhomloka (Borsóhomloka) - Etéd, Siklód - stb.

            A nép szómagyarázó, etimologi­zá1ó hajlamának néhány jellegze­tes esete a vidéken: Jegenyelok (1970, 1804)>Legényalok (Etéd); Cserefar (1699, 1744) - Cserifar (1899)>Cserefal; Harasztó (1874)>Halasztó (Siklód); Sztergart (1739) - esztergár (1792,1797) – Esztergárd (1839, 1849)>Esztergát (Kőrispatak). Egyébként a nép mesélő és etimologizáló készsége teremtette meg Atyha, Etéd, Énlaka, Küsmőd és Szolokma közös helységalapító mondáját (Atyha=”adj, ha”; Etéd=”e tiéd”; Énlaka=”én lakom”; Küsmőd=”kis mód”; Szolokma=” szólok ma”). Hasonló eset a Peszente nevű út népi származtatása a Köszöntő szóból. Nyilvánvaló, hogy az efféle fejtegetések eltérnek a nyelvi valóságtól.

            Siklódon találkoztam a rokon hangzású hangalakok felcserélésével is: Sebestyénkölese - Sebestyénkövecse; Falugazda-Falugaza; Kelemengazda – Kelemengaz.

            A népkedély teremtette elnevezések is könnyen tévútra vezethetik az elővigyázatlan érdeklődőt. Van például - többek között ­az etédi határban egy újkeletű helynév, a Hősöksírja, melynek nincs köze az eredeti jelentéshez. A Hősöksírja megcsúszott, beszakadozott felületű, siralmassá vált kaszáló.

            Valóban nagy környezetismeretre, jelenkori és történeti jártasságra van szükség ahhoz, hogy értelmi fény derüljön az ilyen helynevekre: Csélye, Csinód, Fülemér, Liborhát. (Etéd); Csortoszló (Etéd,  Küsmőd); Gandzsia, Nyárosullóalja (Küsmőd); Derencsen illetve Derincsen (Küsmőd, Siklód); Barkóca, Homlógy, Musér Rados (Kőrispatak); Csincsad, Gábilló, Korbozán, Szugarat, Szürcsökvölgy (Siklód) stb.

 

            A vidék hely- és néprajzi, természeti és társadalmi körülményeiről közvetlenül a “beszédes" helynevek tájékoztatnak. Sok ezek közül a művelésre fogott domborzati viszonyok sajátosságaira mutat rá. Az olyan nevek, mint Etéd­en Hegyes, Nagyhágó, Omlás, Tótokszakadája; Küsmődön Kisomlásalja, Nagyomlás; Siklódon Agyagasdomb, Erdőbehágó, Hegyesvölgy, Hegyesponk, Hirtelenlöjtő, Homloktető, stb. a verejtékkel birtokba vett természet mostohaságáról tanúskodnak.

            Az ember természetátalakító munkájáról Siklódon feltűnően sok „kő” és „tó” elnevezés beszél: Siklódikő, Küsmődikő-nyaka, Gerezdeskő, Nyergeskő, Pajtakőalja, Kőaljavidéke,  Köveshágó út, Köveskút, Kősziklákalja, Kőasztal, Kőhegye, Kőpince, Kőrakás stb.; Barnaelőtava, Szabótóalja, Tók útja, Tókvidéke, Ujtómezeje, Halasztó, Hegyettó, Lógótó, Repset­tó, Soktó.

            Az eredeti természeti állapotot őrző növényvilág vagy a régebb termelt növény- és gyümölcsfélék 31 fajtáját számoltam meg a völgy helyneveinek tükrében. A következő  vadállatokról és madarakról neveztek el területeket: medve, farkas, szarvas, róka, nyúl, vadmacska,  bagoly, csóka, ölyv, sólyom és szarka.

            A számos „Vágás” és “Orotás”  elnevezésen kívül a természetben és művelési formában  végbemenő változásoknak ilyen emlékei van­nak: Cseresznyésszegletje, (szántó), Fenyőspatak (bükk, szántó, telepesek), Kerekerdő (szántó), Szederjesdomb (szántó) stb.  Etéden; Gyertyános, (kaszáló, szántó), Kerekbükk (szántó), Nyáros (szántó) stb. Kőrispatakon; Búzaföldek (er­dő, kaszáló), Szilfák (szántó) stb. Küsmődön; Körtövélyes (szántó), Szilas (szántó), Szőlőbérce (kaszáló) stb. Siklódon.

            Az állattenyésztéssel összefüggő néhány helynév Etéd, Kőrispatak és Siklód határában: Diáknépajtá­ja, Disznókosár, Kecskekosár, Bán­dikosara, Déllő, Lókosárdombja, Pajtakőalja, Szállásbérce stb.

            A kettős, hármas határgazdál­kodás idejéből a termő és legelő területeket elválasztó gyepűk, ka­puk neve él tovább a következő esetekben: Ógyepű, Tehengyepű, Nyírkapu, Vízkapu (Etéd); Gye­pűspatak, Gyepűséroldala (Kőris­patak); Kétgyepűköze kútja, Ka­puseleje, Tilalmasalja (Küsmőd); Gyepűvidéke, Gyepűhegyese, Gye­pűssűrű (Siklód) stb.

            Hosszasan lehetne felsorolni a tulajdonságra rávilágító birtokos jelzős szerkezeteket, de most csak azt az esetet említem, amikor a birtokló puszta neve ragadt a te­rületre - így: Ugron, Mikó, Iszlai (Etéd); Barcsa, Gál, Libuc (Kőris­patak); Csender, Pálfiak, Balóné, Györné, Martonné, Süközsné, Da­nielpapné (Siklód).

            A népkedély teremtette helyne­vek hangulati hatásuk mellett a népi észjárást, találékonyságot is tükrözik. Etéden például egy hir­telen emelkedő határút résznek Kakócahágója, Siklódon pedig egy hasonló kapaszkodónak Ebhát a neve. Küsmődön egy határba ki­járó utat az egyik legény kakast utánzó ébresztgetői következtében Kakas utcának neveztek el. A szomjas ember számára ajándékot nyújt az etédi Jándékkút. A siklódi Kopackút és a Csepegős szegény vizéről kapta nevét. A Víz­étel elnevezésű szántó és kaszáló viszont bővizű forrásvidékre utal. A siklódi határ különösképpen gazdag hangulati tartalmú, frap­páns elnevezésekben: Hitvánhíd, Karikádzó hely, Sikolándó, Ele­venpatak stb.

            Megtörténik, hogy a népbölcse­let a helynévhez folklór értékű mondókákat, szóláshasonlatokat, versikéket fűz. Az Etéd-Kőrispa­tak közti Kötősáralja nevű lejtőhöz ez a figyelmeztetés kapcsoló­dik: “Nézz előre, Köss kereket a lejtőre!” Az etédi Boronás nevű erdő zúgása adta az ötletet: a “Ne zúgj, mint Boronás!” szóláshason­lathoz. Ugyanitt a “Füstöl, mint a Köpe kéménye” mondás a mai Gőzmalom (előbb Köpe malom, Szabó malom) egykori tulajdono­sának, Köpének fával üzemelte­tett, kezdetleges malmára céloz. A Gagyi vízimalom (Mónusok malma) mestergerendájára felirt versiké­nek sorkezdő betűi, római szám­nak olvasva az 1656. (MDCLVI) é­vet jelölték. A hajdani Sütőmóna vízimalom szegénységét ez a két soros szájhagyomány őrzi:

            “Ebbe a malomba két molnárt  kell tenni,

            Hogy egyik a másiknak kéregessen enni".

            Nem szegény a két völgy törté­neti is mondai vonatkozású hely­nevekben sem. Etéden a Fekete­vár, Budvára, a Kőváry László említette Csélye vidéki ősvárak, a siklódi Dávidvára, Vártere, Vár­gátkútja, egykori erődítések he­lyét sejtetik. Felszínre került le­letek bizonyítják, hogy a mondai elemekkel felruházott erődítés­nyomok egy része kapcsolatban áll az énlaki Castrummal s mint ilyen, beilleszkedik a római őrláncba. Feltételezhető, hogy az etédi határban Tömlectetején, Árnyékbércén, Nyíren át, Budvárát érintve Csélyebércén folytatólag, római összekötő út vezetett a Sóvidékre.

            Egyes feljegyzések és a falvak népe is őstelepülést sejtenek a kőrispataki Diósfalván (szántó) és a siklódi Városhely (szántó, legelő, erdő) nevű dűlőn.

            Egyháztörténeti mozzanatokat örökít meg Etéden a Harang szoros, Harangoldal, Pap úta; Kőrispatakon a Templomerdeje; Küsmődön a Barátdűlő; Siklódon a Klastrom-bérce, Jézuskiáltó dombja, a Szentegyházas útja stb. elnevezés.

            Őrhely lehetett régen a kőrispataki Lesvápa és a küsmődi Vigyázódomb.

            Mint sok más vidéken, a Küsmődpataka és a Siklódi patak völgyében is gyakran bukkanunk tárjárás vonatkozású helynevekre. Ilyen Etéden Sajgó, Mátévesze, Vágás; Kőrispatakon Földházak, Tatárok útja, Vaskapu; Siklódon Dávidvára, Klastrombérce, Soktó stb.

            Az osztálytársadalmak nyomasztó törvénykezéseiről vall a Tömlecárok Etéden; Akasztó Kőrispatakon; Akasztófateteje, Kalodaszeg, Kéndomb (Kíndomb) Küsmődön; Akasztófabérce Siklódon.

            A már említett “helységalapító” és “ellenség elől menekülő” mondatípusokon kívül, a következő mondamotívumokat figyeltem meg:

            “Kincskeresés”: Kincsesárok, Kincseslikak (Etéd); Barátdűlő (Küsmőd); Siklódikő, Dávidvára, Disznóskő, Kincseskút (Siklód).

            „Szépasszonyok”  Szépasszonyok útja  (Kőrispatak); Siklódikő, Dávidvára (Siklód).

            “Fordított patkó-felverés”: Kincsesárok, Kincseslikak (Etéd).

            Arany János költészetében is szereplő “Hamis eskü” motívum: Csélye (Eléd), Halombérc (Siklód).

            Ez esetben nincs rá mód, hogy a négy faluban összeirt mintegy 1200 helynév sajátosságait tovább részletezzük. A vázlatos ismertetés azonban nem zárható be annak hangsúlyozása nélkül, hogy bármennyire gazdag valamely telepü­lés helynévanyaga, az feljegyzés híján előbb-utóbb megfogyatkoz­hat. Helyszíni gyűjtés alkalmával magam is tapasztaltam, hogy a SZABÓ T. Attila álta1 rendelkezé­semre bocsátott történeti gyűjtés helynevei  közül a nép már jó né­hányat nem ismer.

            Úgy gondoljuk, hogy a forrás értékű nevek megmentése érdeké­ben végzett munka megéri a fára­dozást.

 

Forrás:

SZABÓ T. Attila: Miért és hogyan gyűjtsük a helyneveket? (Művelődés, 1970. 2. sz. 34-41. 1.).

SZABO T. Attila: Történeti helynévanyag Etédről, Kőrispatakról, Küsmődről és Siklódról (kézirat).

ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása.

Adatközlők: Gedő Lajos fm., Gotthárd János 83 é. fm., Kovács Kálmán 70 é. fm., Lőrinczi Mózes 77 é. fm., Major Mózes 63 é. fm., Somodi Ferenc fm. (Etéd); Jakab István 70 é. fm. (Kőrispatak); Dávid Károly 68 é. fm., Fodor Mózes 81 é. fm., id. Jakafi Péter 93 é. fm., ifj. Jakafi Péter 53 é. fm., (Küsmőd); Barabás Albert 40 é. fm., Gáspár Dénes 80 é. fm., Hegyi Géza 77 é. fm. (Siklód); (é. fm. = éves földműves).