Gagyi László

 

 

AKIKRŐL  NEM  SZABAD MEGFELEDKEZNI

 

A társadalom fejlődése folyamán szerte a világon voltak, vannak és ezután is lesznek olyanok, akik a tudomány, a művészet, a technika, az egészségügy, a mezőgazdaság, stb. fejlesztése érdekében felmérhetetlen áldozatot hoztak. Sokan az elődeiktől örökölt vagyonukat, saját keresetüket vagy annak egy részét adták, ajándékozták oda a közösségnek, hogy megalapozzák vagy továbbfejlesszék a társadalom valamely szellemi vagy anyagi ágának létrehozását vagy fejlődését.

Nagyobb alapítványokat, ajándékozásokat melyek sok esetben országos jelentőségűek is mint pl. a marosvásárhelyi Teleki Téka, a szebeni Bruckenthal múzeum épülete és összegyűjtött anyaga, az Orbán Balázs hagyatéka (lásd a Hargita című napilap 1979 febr. 4. számában), stb. számon tartják az erre illetékes állami szervek és időnként megemlékeznek róluk a napilapokban, irodalmi vagy tudományos folyóiratokban, méltatva jelentőségüket.

 Az ilyen nagy, országos jelentőségű alapítványok adakozások mellett az évszázadok folyamán voltak és vannak kisebb, helyi jelentőségű alapítványok, adakozások, ajándékozások is, melyeket már csak e helyi szervek, a helyi lakosság kellene számon tartson, az amelyiknek az illető adta, hogy azzal is elősegítse a település fejlődését.   

Ilyenek Etéden is voltak az idők folyamán, akiknek neveit az utókor már majdnem elfelejtette s az általuk ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül adott épületeket telkeket használják anélkül, hogy tudnák azok eredetét.

    A róluk való megemlékezés és adományaik számontartása az utókor kötelessége, hiszen mi használjuk, mi élvezzük adakozásaik gyümölcsét.

-  Az első ilyen említésre méltó ajándékozás, amelyről írásbeli bizonyítékok is maradtak ránk, 1644-ből származik. Egy Tóth Péter nevű, darabont rendbéli ember "Istenhez való indulatjából hadta holta után mind benn és künn való eorökségit az etédi Ecclesiának, mivel a Predikátornak és Mesternek házok, eorökségük nem volt".

Ez a telek nem más mint a mai református egyházi papilak a hozzátartozó kerttel. 1936-ig a belsőség két egyenlő részre oszlott. A külső, Pap utca felőli része a papilakkal és melléképületekkel együtt a mindenkori lelkész (pap) lakását, míg a belső, patak felőli része a kántor (mester) lakását biztosította. 1936-ban bontották le a már omladozó félben lévő kántori lakást és a vele egy fedél alá épített egy tanteremmet. A még használható anyagból toldották a felső iskola alsó részéhez a negyedik tantermet. 1937. szept. 1-től lett az iskola négy tanerős.

- Egy másik jelentős ajándékozási szerződés 1871. április 27. keltezésű, melyben Fekete Sámuelné szül. Kendi Kandida a községnek ajándékozza iskola építés céljára a község központjában lévő  úgynevezett Döménykertet. Nevét előző tulajdonosáról, Dömény Józsefről kapta.

Azóta is a kert jövedelmét az iskola fenntartási költségeire fordították. Nagy részét nyilvános árverésen haszonbérbe adták, míg egy kisebb részét iskolai gyakorlókertnek, általában csemetekertnek használták, illetve használtuk 1951-52-ig, amikor a néptanács vette gondozásába. A kertekben lévő gyümölcsfák nagy része onnan származik.

Száz évnél több telt el míg végre egy korszerű iskola épült oda.

-  Ugyanez a Fekete Sámuelné szül. Kandi Kandida a helyi református egyház levéltárában még meglévő végrendeletében, 1901-ben a Pap utcai bennvalóját a rajta lévő házzal körorvosi lakás és rendelő céljára, valamint vagyonának nagy részét a község fejlesztésére a községnek adományozta. Mindezekért a végrendelet alapján is csak azt kívánta, hogy halála után a Kendi család sírját a község gondozza. - Ez a sírhely "Kripta" néven ismeretes a községben. Hogy napjainkban hogy néz ki, aki arra járt láthatta. A sir kerítés nagy része összeomlott, a sírkövek ledülőfélben már alig állnak, a sírokat belepte a gyom és a különféle bozót annyira,  hogy alig lehet megközelíteni.

Hogy így néz ki azért mindannyian hibásak vagyunk. Igaz, hogy azóta sok minden történt a világban, melyeknek ma is részesei voltunk, de mindezek ellenére létezik még Etéd, valamint a környező falvak lakossága, kikkel együtt ma is élvezzük, használjuk a hagyatékát. Illene tehát a hagyaték fejében valamit tenni s az adott lehetőségek keretein belül évente legalább egyszer rendbe tenni, gyomtalanítani sírjaikat.

A község levéltárában lévő végrendelet az idők folyamán elkallódott a többi levéltári iratokkal együtt.

- 1880-ban egy Péter Elek nevű ember a községnek és a református egyháznak közösen ajándékozta piaci telkét. Eme ajándékozás alapján kapta meg az egyház a kijárati jogot a temetőbe, hogy ne kelljen a halottakat Peszentén keresztül, a Király Pali háza mögötti szoroson kivinni. A kijárati rész és a  volt néptanács, később iskolakert közötti kerítés utolsó maradványait én bontottam el az iskolás gyermekekkel amikor a felső iskolából leköltöztünk.

- 1934-ben id. Király Mózes a Kacsó szorosban lévő 2 holdas belsőségét házzal együtt, valamint négy hold erdejét azzal a feltétellel adományozta az egyháznak hogy a jövedelméből a községben önhibájukon kívül elhagyott sorsba kerülő,  öregségükre ápolásra szorulókat segítsék, felekezetre való tekintet nélkül. Ezeket a mindenkori elöljárósággal együtt megbeszélve jelöljék ki és helyezzék el a házban.

Az MTSZ. megalakulása után 1953-ban istállók építése céljából igénybe vették. Helyette a mezőn adtak annak megfelelő területet, amelyet azonban az egyház nem fogadott el. Később a ház is átment az MTSZ. tulajdonába. Most Szász Dénes lakik benne.

- 1930. március 1. keltezéssel Gagyi Samu etédi születésű, nyugdíjas polgári iskolai tanár, ki nyugdíjas éveinek utolsó részét itteni rokonainál töltötte, egy 5.000 lejes alapítványt helyezett letétbe a helyi hitelszövetkezetbe. Így jött létre a Gagyi Sámuel alapította "Gagyi szegény tanulókat segélyező   alapítvány". 

    Az alapítvány így hangzik:  "Etéd  község, mint szülőfalum szegény sorsú, árva tanulóinak segélyezésére, a közelmúltban 3.000 lej örök  alapítványt befizetve, most az összeget  2.000 lejjel pótolom és így 5.000 lej alaptőkét letéve, annak kezelésére a kebli tanácsot kérem fel azzal az utasítással, hogy ezen örök alapítványnak évi kamataiból egy negyed részét  minden évben a tőkéhez csatoljanak, hogy az állandóan növekedjék, háromnegyed részét pedig az etédi népiskolában, esetleg iskolákban tanuló szegény, elsősorban árva gyermekek segélyezésére fordítassék hitfelekezeti különbség nélkül. A segélyezést  az illető tanítók  közreműködésével elsősorban taneszközökre s azután, amennyiben a segélyből telik ruházatra fordítsák. Kívánatosnak tartom, hogy a község lakosainak midőn példát mutattam arra, hogy mi módon segíthetnek embertársaikon, szintén kövessék példámat és növeljék az alapot. Isten védje és segítse a község lakosait mint engemet az eddig leélt 83 éven át.

Etéd, 1930. március. 1.

                                          Gagyi Samu nyugd. tanár."

   Az 5.000 lej alaptőkéhez később Somodi János gyermektelen székely gazda 2.000 lejjel járult hozzá.

    Később ugyancsak az alapító Gagyi Samu tanár a helyi lakosoknak kölcsön adott 23.500 lej   8 %-os kamatját szintén az alapítványhoz csatolta.

    A háború és az azt követő pénzügyi, gazdasági, társadalmi, stb. átalakulások következtében ez az alapítvány is teljesen megsemmisült.

    Napjainkban Máthé Lajosné szül. Somodi Rozália, gyermektelen özvegy asszony óvoda építése céljára 20.000 lejt adományozott. Köszönet érte.

    Ugyancsak Máthé Lajosné a Néprajzi Gyűjtemény részére adott 500 lejt és különböző, értékes néprajzi tárgyakat.

    Befejezésül  szeretném még emlékezetükbe vésni három olyan tanító emlékét akik fiatal koruktól halálukig itt éltek, dolgoztak, generációkat tanítottak, készítettek fel az életre, de sajnos utódok nélkül múltak el. Máshonnan jöttek ide, de tősgyökeres etédiekké váltak és etédi földben alusszák örök álmukat. Ezek:

 Bálinth Zoltán volt római katolikus felekezeti iskola kántor- tanítója, valamint a két Lengyel testvér lány, Lengyel Teréz és Lengyel Mária tanítónők.

   -- Bálinth Zoltán az 1890-es években jött ide s már mint fiatal tanító bekapcsolódott a község társadalmi és művelődési életébe. Számtalan olvasóköri jegyzőkönyv, hitel- és fogyasztási szövetkezeti okmány,  iskolai anyakönyvek, stb. őrzik gyöngybetűit és emlékét.

  -- A Lengyel lánytestvérek 1921-ben jöttek ide Szatmárról. Kimondottan a tanításnak, az iskolának éltek. Kitartó és lelkiismeretes munkájuk révén az etédi iskola mindig az elsők között szerepelt a volt Udvarhely vármegyei iskolák között. A szegényebb tanulókat jelentős anyagi támogatásban is részesítették. Ott laktak ahol most Szávai Géza tanító bácsiék laknak. Meghaltak. Sírjaikat nincs ki gondozza. Emlékük is fokozatosan elmosódik, feledésbe megy.

   Jó lenne sírjaikat évente egyszer rendbe tenni legalább addig, míg még tanítványaik közül a községben élnek néhányan. Azok ma már a ti nagyszüleitek. Rajtuk kívül is voltak még jó hírű, lelkiismeretes tanítók, de azoknak maradtak utódaik akik őrzik emléküket.

 Ui:  Elfelejtettem megemlíteni, hogy Gagyi Samu nyugd. tanár a közel 200 kötetből álló egyéni könyvtárát is a községnek adományozta. További gyarapítás és kölcsönzés végett a református egyház vezetésére bízta. 1935-ben új könyvek vásárlására 500 lejt adott. A háború alatt sajnos ez az értékes adomány is szinte teljesen megsemmisült. Alig van meg belőlük egy pár kötet.

 

 Etéd, 1979.  február 16.

 

 

 

MŰVELŐDÉS

 

   I.   ÉNEKKAROK (dalárdák)

 

    "Községi dalárda" néven 1904-ben alakult meg egy 55-60 tagból álló férfi kórus Lőrincz András tanító vezetésével. Ez megszakítás nélkül működött 1914-ig, vagyis az első világháború kitöréséig.  Világi és egyházi temetési énekeket tanultak. Többször voltak versenyeken és majdnem mindig az elsők között szerepeltek.

    1921-ben Péter Márton tanító újra életre hívta, de az akkori időknek megfelelően inkább egyházi jelleggel működött, mivel az akkori állami szervek nem néztek jó szemmel semmi féle magyar jellegű szervezkedést, egyesületet. A sok nehézség miatt a harmincas évek elején fel is oszlott.

    A második világháború után 1948-1949-ben Gagyi László tanító szervezte újra 45-50 taggal. Ez már vegyes kórus volt. Két évi kieséssel  1967-ig működött, amikor különböző nehézségekre hivatkozva a tagok fokozatosan kimaradoztak. Azóta nincs Etéden szervezett énekkar.

Ui: Már 1904 előtt is létezett egyházi jellegű dalárda, de csak kimondottan egyházi jellegű énekeket tanultak.

 

   II.   SZÍNJÁTSZÁS

 

    Az 1900-ban közadakozásból és közmunkával felépített táncházban vagy akkori elnevezése szerint "Erzsébet házban" rendszeressé váltak a különböző korú színjátszó csoportok állandó szereplései. Egy esztendőben általában 4-5 előadást tartottak. Hagyományossá váltak a Szent Mártoni, szilveszteri, húshagyói és farsangi előadások, ahol három felvonásos darabokat mutattak be. A színdarab bemutatása után bál következett (farsang idején kosaras házasember bál).

    A bálok tiszta jövedelmét mindig valamelyik kulturális célt szolgáló egyesület kiadásainak fedezésére fordították. Ilyenek voltak: fúvós zenekar dalárda,  a tűzoltó egyesület, a színpadi kellékek beszerzése, stb. Általában az akkor divatos népszínműveket adták (adtuk) elő mint pl. A falu rossza, A piros bugyelláris, A cigány, stb.

    A betanítással általában a tanítók foglalkoztak. Ezek közül meg kell említeni Lőrincz Andrást, Bakó Dánielt, Bálinth Zoltánt, Péter Mártont valamint Lőrinczi Dénes hitelszövetkezeti könyvelőt, később ellenőrt. A második világháború után, 1944-től Gagyi Erzsébet tanítónő vezetésével működött a felnőtt és gyermek színjátszó csoport, melyek rengeteg színdarabot mutattak be. 1982-ben történt nyugdíjazása óta a színjátszás gyakorlatilag megszűnt Etéden.

    1900 előtt a régi iskola nagy termében szükség szerint rögtönzött színpadon adták elő a színdarabokat. Hogy pontosan melyik évben volt az első előadás, arról nem sikerült feljegyzést találnom. Gedő Lajos 87 éves, Hodgyai Lajos 88 éves,  és Lőrinczi Mózes 84 éves etédi lakosok szerint ez kb. az 1880-1885-ös években lehetett. A régi iskola - melyet azóta lebontottak- egyik gerendáján jól láthatók voltak a függöny rögzítése céljából bevert karikák.

 

III.   FÚVÓS ZENEKAROK

 

Az első fúvószenekar 1906-ban alakult 24 taggal. Megszakítás nélkül működött az első világháború kitöréséig, vagyis 1914-ig. Igen nagy szerepet töltött be a község kulturális életében.

  Karmestere egy marosvásárhelyi Srajner József nevű reszelő-vágó kisiparos és egyben fúvós zenekari karmester volt, aki mint kottaismerő minden hangszerre külön lekottázta a szólamot. Gedő Lajos 87 éves és Hodgyai Lajos 88 éves etédi lakosok szerint- akik mint fiatal emberek tagjai voltak a zenekarnak- karmesterük minden hangszeren tökéletesen játszott.

   Fizetésébe minden tag adott évente egy véka búzát, havonta a keresetből 10 forintot és év végén az évi kereset 10 %-át.

  A második fúvós zenekar 1938-ban alakult meg 13 taggal. Karmestere Róth János Székelykeresztúron lakó nyugdíjas tanító volt.

   A második világháború alatt ez is majdnem teljesen felbomlott. A még életben maradt 6 tag 1946-ban újra muzsikálni kezdett, de a sok szerepeltetés, fizetés nélküli állandó ide-oda való kirendelésük miatt  ráuntak és 1948-ban a még megmaradt hangszereket majdnem ingyen átadták a szentkeresztbányai (vlahicai) bányászoknak.

 

 Etéd, 1978. július 14.

 

AZ  EGÉZSÉGŰGYI  SZOLGÁLAT   KIALA-

KULÁSA  KÖZSÉGÜNKBEN

 

Megjelenése pillanatától az ember igyekezett gyógyírt keresni úgy testi, mint lelki fájdalmaira. Hogy milyen módszereket és gyógyszereket (orvosságokat) használt az ősember testi fájdalmainak enyhítésére, gyógyítására, arra az idők folyamán feltárt ősi települések és egyes sírokban talált, de főképp növényi eredetű orvosságok adnak választ.

Óriási utat tett meg elindulásától napjainkig a gyógyászat, míg fokozatosan kialakult egyfelől az orvosi és  ezzel párhuzamosan a gyógyszergyártási tudomány. Egyik feltételezi a másikat.  Hiába van orvos ha nincs megfelelő gyógyszer és gyógyszer ha nincs orvos, aki felismeri, a betegséget és előírja a szükséges orvosság használatát.

A történelem valamint a régi feljegyzések számtalan járványos betegség pusztításáról számolnak be. Egyes feljegyzések "döghalál" megnevezéssel illetik. Még rágondolni is rettenetes, mi lehetett egy-egy pestis vagy kolera járvány pusztítása idején. Borzasztó lelkiállapotban lehetett a nép egy-egy ilyen járvány idején látva, hogy védtelenül ki van szolgáltatva a természet súlyos csapásainak. Országrészek, vidékek néptelenedtek el a tűzként terjedő járványos betegségek idején.

De ne menjünk olyan messzire vissza. Vegyük csak például az én születésem (1913) óta eltelt 65 évet. Felmérhetetlen az a fejlődés, melyet az orvosi tudomány azóta napjainkig megtett.

A mi nagyszüleink még az őseiktől örökölt házi gyógyszereket használták, babonás felfogások és eljárások szerint, túlvilági jó és rossz szellemek által okozott betegségekben hittek. A fejfájásokat, különösen a gyermekeknél és ifjaknál igézésnek tulajdonították. Különösen védték a gyermekeket az összenőtt szemöldökű felnőttektől, mivel azok voltak a fő igézők. Ezt ahhoz értő, inkább idősebb asszonyok vízvetéssel gyógyították, azok akik ismerték a vízvetés ceremóniáit és mondókáit, mert csak így volt érvényes.

A fej és gyomorfájdalmakat általában csömörként könyvelték el. Ilyen esetekben házilag előállított hashajtót és dörgölést alkalmaztak. A dörgölés a homlok, nyak, vállak és karok vadalmaecettel való maszirozásából állt. Ez ha nem is gyógyította meg a beteget komolyabb betegség esetén, de jó

hatással volt főképp a vérkeringés fokozása és az izmok felfrissítése terén.

-  A vágási sebekre pókhálót tettek.

-  A kelésekre tejszínes tésztát  vagy  liliom lapit tettünk, hogy megkelessze és kivékonyítsa a bőrt.

    - Fogat egy-egy erre vállalkozó ember húzott minden különösebb fertőtlenítés nélkül, nem is beszélve a zsibbasztásról.

- Az első világháború alatt és az azt követő húszas sőt még a harmincas években is szedték áldozataikat a különböző fertőző (ragályos) gyermek és más betegségek. Ilyenek voltak pl. a difteritisz (torokgyík vagy toroklob), skarlát, tífusz, gyermekparalízis tüdőbaj vagy szárazbetegség (tuberkulózis vagy TBC), stb.

  - A sebfertőzésből származó úgynevezett vérmérgezést brantnak, a vakbélgyulladást pokolvarnak,  az epilepsziát (ájulásos szívbetegséget) nyavalyarontásnak nevezték.

 E betegségek nagy része halállal végződött.

Nem volt olyan iskolaév, amikor ne halt volna meg 3-4 vagy még ennél is több iskolaköteles gyermek

Hol állunk ma mindezektől, amikor napjainkban három orvos és hat egészségügyi kisegítő beosztott vigyáz mindnyájunk egészségére s a gyógyszertár tele van különböző gyógyszerekkel?

 Hosszú utat tett mag az egészségügyi szolgálat míg nálunk Etéden is ilyen hálózattal rendelkezik.

Hasonló fejlődésen ment át az állategészségügy is.

 

   1. ORVOSI ELLÁTÁS

 

-  Az első orvos Etéden Gross Frigyes, szász nemzetiségű orvos volt. 1850-ben jött ide és itt is halt meg 1915-ben 93 éves korában. Az ő idejében alakult ki a környező falvak bevonásával az egészségügyi kör. Rendszeresen felkereste a kör falvait is. Mivel akkor még nem volt külön orvosi rendelő, a lakásán fogadta és vizsgálta meg a betegeket, a Benkő Gabriella tanítónő háza helyén lévő kisebb, fából épült és zsindellyel fedett házban, melyet később meg is vett. A kert külső felében van eltemetve feleségével együtt.

Egyetlen leányuk egy etédi születésű, Péter Elek nevű küsmődi református paphoz ment férjhez. Házasságukból három gyermekük született: Sámuel, Márton és Gabriella, a későbbi Dr. Péter Sámuel ügyész, Péter Márton tanító és Gabriella pedig Csia Kálmán volt etédi református pap felesége.

Az első világháború előtti években, mivel Gross doktor már megöregedett, kineveztek még két orvost, de ők nem sokéig maradtak Etéden.

Az 1914 augusztus havában kitört háború kihatott a nemzetgazdaság és államgépezet minden egyes ágára  s így az egészségügyi hálózat további fejlesztésére is. 1923-ig orvos nélkül maradt Etéd is. Székelykeresztúrról járt ki hetente felváltva egy-egy orvos.

- 1923-ban jött ide Dr. Újhelyi Mihály zsidó nemzetiségű orvos, aki lerakta az etédi egészségügyi kör jó hírnevének alapjait. Jó felkészültsége mellett türelmes, jóindulatú, emberséges orvos volt. Abban az időben minden orvosi vizsgálatért fizetni kellett. A nehéz körülmények közt élő szegény családok tagjaitól nem fogadott el vizsgálati díjat, sőt még olyan esetről is meggyőződtem, amikor pénzt adott a gyógyszerre. Huszonegy évig volt Etéden. 1944-ben a többi zsidóval deportálták és ki tudja melyik gettóban veszett oda az amúgy is gyenge egészséggel bíró nemes lelkű ember. Az első világháborúban tüdőlövést kapott, melyből nehezen gyógyult fel annyira, hogy munkaképes legyen. Az ő idejében adták át rendeltetésének az orvosi lakást és rendelőt, melyben addig jegyzői lakás, tejcsarnok, asztalos műhely s ki tudja még mik voltak. (1901-ben Kendy Kandida adta a községnek orvosi lakás és rendelő céljaira.) Azóta ezt a célt szolgálja.

- Dr. Kéder Ferenc 1941-ben jött Etédre Győrből  (Magyarország). 1944-ig Újhelyivel ketten voltak.  Beteges ember lévén Kéder doktor is 1944 év végén meghalt. Itt van eltemetve a katolikus temetőben

-  Utána Dr. Gyarmati Ibolya töltötte be közel két évig a körorvosi állást.

-  Öt  követte Dr. Kiss Béla, aki 1948 Úrnapján öngyilkos lett.

-  Az így megüresedett körorvosi tisztséget Dr. Márton Gergely zetelaki születésű orvos foglalta el. Az ő ittléte alatt 1951-ben indították be a szülőotthont Péter Juliánna és Demeter Ilka szülésznőkkel. A gyermekgondozói állásra Márton Erzsébetet nevezték ki.

1952-ben állítottak be egy ötágyas felnőtt és ugyancsak ötágyas gyermekfektetőt a Hodgyai Lajos bácsiék házában két kisegítő ápolónővel. Ide a helyileg kezelhető betegeket fektették be a kör területéről. Ez azonban közel hat évi működés után 1958-ban megszűnt. Maradt továbbra is a szülőotthon öt ággyal és egy belső szolgálatot teljesítő szülésznővel.

Márton Gergely 1954-ben ment el Marosvásárhelyre a nőgyógyászati klinikára.

- Következett Dr. Barabás Károly aki 1954-ben jött ide és itt volt 1960-ig, amikor is átment a szászrégeni kórház belgyógyászati osztályára.

- 1960-tól 1962 májusáig Dr. Illyés Miklós töltötte be a körorvosi tisztséget. Ő a szilágysomlyói kórházhoz ment.

- 1962-ben jött Etédre a Méder orvos házaspár, Dr Méder   Károly és felesége Dr. Méder Anna. Az addigi általános orvosi állást kibővítették egy gyermekgyógyászati orvosi állással, melyre Dr. Méder Anna orvosnőt nevezték ki. Azóta is itt vannak és végzik feladatukat a lakosság közmegelégedésére.

Az orvosokon kívül még az alábbi beosztottak dolgoznak az egészségügyi kör területén:

-  Péter Ágnes kisegítő nővér a rendelőben.

-  Anya és csecsemővédelem vonalán két egészségügyi nővér dolgozik: Dávid Ágnes egészségügyi technikus mint védőnő és    Kelemen Margit szülésznő.

A körzethez tartozó Siklód és Kőrispatak falvakban szintén van egy-egy egészségügyi nővér, akik egyben kezelik a gyógyszerpontokat is.

A helyiségek takarítását Péter Rozália végzi.

A körzethez tartozó falvakba való kiszállás végett van egy kétlovas fogat gondozóval (Birtalan S. Miklós).

 -  1972-ben alakult meg a fogászat. Első orvosa Dr. Somodi Pál fogorvos. A beosztott kisegítő nővér itt Birtalan Erzsébet. A technikai részt egy fogtechnikus végzi a székelykeresztúri laboratóriumban.

   

 

 

2.  GYÓGYSZERTÁR

 

A tarcsafalvi Pálffy Aladár által 1904-ben irt és kiadott "Etéd község története” című dolgozat 42. oldalán az alábbi szöveg olvasható: "Az olvasókörnek 1887 decz. 27-én tartott ülésén határozzák el egy dalegylet létesítését, melynek első elnöke Dobay Ferenc, akkori gyógyszerész lett s amely ma is virágzik s ha vezetése olyan lelkes kezekben lesz mint most, élni és virágozni fog."

  Szintén e dolgozat 42. oldalán olvasható, hogy az olvasókör könyvtári állományának gyarapítására egy 1875 dec. 6. vezetőségi ülésén ismertették az adakozók névsorét, melyek között Dobay Ferenc gyógyszerész neve is szerepel 5 adományozott könyvvel.

A fenti adatok, valamint Lőrinczi Mózes és Gedő Ferenc 84 éves etédi születésű idős emberektől való érdeklődésem alapján is Dobay Ferenc volt Etéden az első gyógyszerész. Minden jel arra utal, hogy gyógyszertárát az 1870-es évek elején nyitotta meg a piacon a Birtalan Vass István (Vass Pista) bácsi házában, mely akkor még a Pálffy Aladár tulajdonát képezte.

Azóta megszakítás nélkül van Etéden patika.

Amint a fentiekből is kitűnik, Dobay gyógyszerész nagyon tevékeny és mozgékony ember volt. Ő alakította meg és vezette sokáig az első férfi dalárdát. Az idősebb emberek visszaemlékezései szerint azonban nézeteltérés támadt közte és a dalegylet egyes tagjai között, ami miatt megharagudott és 1895-96-ban elment a községből.

-  Utána egy Piros Aurél nevű gyógyszerész jött, aki pénzt adott a piacon lévő Somodi Ilonka néni tulajdonát képező ház felépítésére az Ilonka néni édesapjának Somodi Domokosnak azzal a feltétellel, hogy az épületet adja át neki gyógyszertárnak és lakásnak mindaddig amíg az adott összeg haszonbére futja. Így épült fel az a ház 1900 vagy 1901-ben.

Szintén Pálffy Aladár említi meg dolgozatának 11. oldalán az 1899. évi adakozók névsorában Piros Aurél nevét: "Piros Aurél gyógyszerész pedig a vizsgákon kiosztott adományaival serkenti az ifjúságot kitartásra, szorgalomra."

Egy másik forrás szerint tevékeny részt vállalt a község kulturális életének fejlesztésében is. Közművelődési előadásokat tartott az 1903-ban megalakult EMKE ifjúsági egyesületben valamint az olvasókörben.

Családi okok miatt Szászrégenbe ment 1908-ban vagy 1909-ben.

- Őt követte Márkusz Elek gyógyszerész. Ő is akárcsak elődje Piros Aurél pénzt adott a Király Pali bácsi nagyanyjának Király Eleknének azzal a feltétellel, hogy ott lakhasson és ott legyen a gyógyszertára is. Egyességük alapján épült fel az a ház is 1911-ben. A gyógyszertárba való feljárat a bejárati kapu felőli ablak helyén volt. Egy meredek lépcsőn kellett felmenni.

- Betegsége miatt azonban Márkusz gyógyszerész se használhatta sokáig. Meghalt és 1919-ben egy szentábrahámi születésű, László István (Pista bácsi) nevű gyógyszerész vette át Márkusz utódaitól úgy a gyógyszertárat mint a lakást.  

Ott lakott és ott volt a gyógyszertára is 1933-ig. 1930-ban megvette azt a telket ahol van most a gyógyszertár és 1933-ban felépítette a mostani épületet, lakást és patika helyiséget.

1953-ig saját tulajdonát képezte. Ekkor államosították az épületet a patikával együtt és őt hivatalból áthelyezték Parajdra. Két évi távollét után újra visszahelyezték és itt volt 1966-ig, amikor nyugdíjazták. Fájó szívvel és könnybe lábadt szemekkel távozott Etédről, ahol leélte életét, ahol annyit dolgozott és tett a közösségért. Székelyudvarhelyre ment az unokahúgához, de álmában mindig Etéden volt. Ott halt meg 1968-ban 86 éves korában.  Utolsó kívánsága szerint testér visszahozták Etédre és a borsóhomloki temetőben helyeztük örök nyugalomra felesége Jolus néni mellé.

Közéleti tevékenységét nehéz lenne felsorolni. Mindenütt ott volt ahol látta és tudta,  hogy tenni és segíteni tud. Oroszlánrészt vállalt és tekintélyes anyagi áldozattal járult hozzá az akkori hitelszövetkezet létesítéséhez. Jelen volt a fogyasztási szövetkezet életének, fenntartásának,  irányításának minden mozzanatában. Részben az ő nevéhez fűződik a harmincas években beindított nagyfokú gyümölcsfa telepítés. Időt és pénzt áldozott, tudását adta, segített ahol csak tudott.

- 1966-tól 1971-ig nem volt állandó gyógyszerész. Öt év alatt tizenöten voltak itt, míg végre Dávid András jelenlegi gyógyszerész ide költözött, családot alapított és megtelepedett. Azóta újra zavartalan a gyógyszerellátás és kiszolgálás.

Az államosítás utáni években létesítettek egy technikusi állást is, melyet napjainkban Bíró Judit szül. Kelemen tölt be.

 

 

 

 

3. ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY

 

Az állategészségügyi kör már jóval később alakult meg.

 Állatgyógyászattal azonban azelőtt is foglalkoztak. Mindig volt a faluban egy-két olyan ember, akik szerettek ilyensmikkel foglalkozni. Megfigyelték elődeik gyógyítási módszereit, igyekeztek azokat tökéletesíteni, ismereteiket bővíteni és ezáltal sokszor sikerült egy-egy állat életét megmenteni. A járványos betegségekkel szemben azonban tehetetlenek voltak.

Az utolsó ilyen állaturusos ember Etéden Szőcs Jóska bácsi volt, míg Küsmődön Fodor Mózsi bácsi.

Időnként kijött szétnézni Keresztúrról a járási állatorvos is.

Az állatorvosi szolgálat Etéd község területén azonban csak 1955 szeptember 15-ével indult be, amikor az akkori Magyar Autonóm Tartomány Állategészségügyi Hivatala rendes állategészségügyi körzetet szervez Állategészségügyi Hivatallal, Etéd központtal és egyetemet végzett hatósági állatorvost neveznek ki Kovács József személyében.

Megfelelő helyiség és képzett állategészségügyi dolgozók hiányában a beindulás nehéz és fáradtságos volt.

A körzethez tartoztak a következő települések: Etéd, Küsmőd, Siklód, Atyha, Kőrispatak, Bözödújfalu, Bözöd, Énlaka, Martonos és Kismedesér.

Úgy az irodát mint a raktárt a piacon lévő, akkor néptanács, későbbi iskolai célt szolgáló épület két kicsi szobájában rendezték be.

Többszöri költözködés, helyváltoztatás után 1965-ben felépült a mai modern állategészségügyi rendelő és orvosi lakás. Az építkezés teljes egészében a tartományi néptanács költségvetéséből történt, melyhez a község sem pénzzel, sem pedig munkaerővel nem járult hozzá. Sajnos még területet is alig akart adni az akkori néptanács elnöke.

Az új, korszerű épületben képzett egészségügyi kisegítő dolgozók segítségével, Dr. Kovács József állatorvos irányításával az állategészségügyi szolgálat példamutatóan működik.

 

 

  Etéd, 1979. március 7.