Gagyi László

 

TELEPÜLÉSÜNK,   ETÉD   FÖLDRAJZI

FEKVÉSE

 

Ha  Románia térképére tekintünk és megkeressük Etédet azt  látjuk, hogy mákszemnyi pontként majdnem az ország közepén húzódik meg.

Ha azonban szűkebb hazánkban, Erdélyben vizsgáljuk meg fekvését , azt látjuk, hogy az erdélyi medence keleti részén lévő hegyes-dombos vidékén, a Hargita hegység észak-nyugati nyúlványainál, a Firtosnak nyugati lábainál meghúzódó, majdnem minden oldalról különböző magasságú dombokkal körülzárt, Firtos-  illetve Küsmőd  patakok által uralt medencében fekszik.

Ha kimegyünk a legközelebbi dombra, a Tövishegyre, mely egyben temető is ahol őseink pihennek, magukkal víve örömeiket, bánataikat s ahol majd mi is örök pihenőre térünk, belátjuk az egész medencét az őt körülölelő hegyekkel és különböző magasságú dombokkal.

Kint vagyunk tehát Tövishegyen, melyet három oldalról a falu utcái vesznek körül. Tekintetünk akaratunk ellenére is a tőlünk keletre lévő legmagasabb kiemelkedésre, a nemzedékek által annyi legendával becézett hegyre, az 1062 m tengerszint fölötti magasságban fekvő Firtos hegységre esik. Innen tiszta időben beláthatjuk az erdélyi medence nagy részét. Dél-nyugaton mint valami várfalak látszanak a Fogarasi  havasok. Firtostól északra 720 m magasságban találjuk Atyhát, mely 8 km távolságra van Etédtől. Tőlünk keletre észak-déli irányban terül el a sóvidék medencéje, melyen át Korond pataka folyik. Ez Parajdnál a Kis-Küküllőbe ömlik. Észak-kelet és észak felől ezt a medencét a 850 m magasságtól kezdve egészen a 991 m magasságú Küsmődi kőig az atyhai  dombok határolják. Ezektől északra, a kelet-nyugati irányban húzódó völgyben  már a Kis-Küküllő vize folyik. Ezt a völgyet a Kis-Küküllő völgyének nevezzük le egészen Balázsfalváig. Itt egyesül a Kis-Küküllő a Nagy-Küküllővel.

Észak-nyugat felől medencénket a siklódi dombok különböző magasságú nyúlványai határolják, melyeknek legkiemelkedőbb pontja az 1025 m magasságú Siklódi-kő.

Siklód falu 647 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nyugaton a legközelebbi domb az 598 m magasságú Mátévesze, melynek déli irányú folytatása a 653 m magasságú Szőlősbérc, vagy közismertebb nevén Bütűtető. Ezt követi a 617 m magasságú Szelesnyak, az őt körülvevő kisebb-nagyobb dombokkal.

Dél-nyugaton van medencénk egyetlen nyitott kapuja,  Küsmőd vizének a völgye. Ezen a völgyön halad végig az út Kőrispatak, Bözödújfalu és Erdőszentgyörgy irányába.

E völgytől délre egy újabb dombvonulat határolja medencénket. Ezt a dombvonulatot számtalan részre taglalják a köztük csörgedező árkok és patakocskák, mint a Sajgó, Boronás, Ölves-pataka, Tömlec- és Sás-árka, stb.

Az említett dombvonulat részei közül hozzánk legközelebb az 598 m magasságú Szőrfű, a 772 m magasságú Peszente-tető, valamint a mögötte lévő 682 m magasságú Csinód-bérce, és a falu közvetlen közelében levő Tövis-hegy 536 m  magassággal, és Oláhos-bérce 652 m  magassággal.

Etéd és Küsmőd a fent említett hegyekkel és dombokkal körülvett medencében található. Etéd 441 m tengerszint feletti magasságban fekszik a központjában levő református templom küszöbétől mérve.

Ez a medence a már említett Firtos és Küsmőd patakának a vízgyűjtő medencéje. Ide futnak be minden irányból a kisebb patakok és árkok vizei.

A felsorolt  hegyek és dombok medencénket egy másik vízgyűjtő területtől választják el. Ezért vízválasztó hegyeknek illetve domboknak is nevezzük őket.

Így keleten Firtos a hozzá tartozó nyúlványaival elválaszt a sóvidéktől. Északon a már említett dombok elválasztanak a Kis-Küküllő, míg a délen lévő dombok a Nagy-Küküllő völgyétől.

Eszerint Etéd és Küsmőd a két Küküllő völgyétől majdnem egyforma távolságra, egy földrajzilag jellegzetes, három oldalról hegyekkel és dombokkal körülzárt medencében fekszik.

 

 Etéd, 1985. január

 

 

 

 

 

EGYES  HATÁRNEVEK   MONDÁK,  LEGENDÁK  ÉS

  SZÁJHAGYOMÁNYOK  SZERINTI ELNEVEZÉSE

 

--  MÁTÉVESZE.  A tatárjárás idején egyszer híre jött, hogy egy csapat tatár közeledik a falu felé. Hogy életüket, állataikat és egyéb vagyonukat megmentsék, a falu lakosai bemenekültek Csélyébe, Fenyőspatakba, melyeket akkor még hatalmas erdők borítottak. Egy bizonyos idő elteltével kíváncsiak voltak, hogy mi van itthon, elmentek-e már a tatárok. Beszélgettek, tanakodtak, hogy mi tévők legyenek?

Egyszer csak jelentkezett egy Máté nevű fiatal, erős és bátor ember mondván, hogy ő lóháton hazajön és szétnéz. El is jött, de amikor megközelítette a falut, a tatárok észrevették és üldözőbe vették. Máté amikor lovával kiérkezett a dombtetőre, gyorsan bement az erdőbe. Ahogy ott szaladt, a ló beleugrott egy tóba. A tó lovastól együtt elnyelte, nyoma veszett. A tó feneketlenné vált. Ekkor kapta az erdő a Mátévesze, a tó pedig a Feneketlen tó elnevezést.

A tó ma is megvan az erdő külső felében.  

-- LIBORHÁT.   Valamikor a mai Liborhát és Árnyék nevű határrészt csereerdő borította. Ősszel, amikor a hóharmat lesett, és a fák levelei megsárgultak, vöröses szint váltottak, naplementekor az egész oldal, az egész hátság bíbor vöröses színbe öltözött. Ekkor nevezték el Biborhátnak, melyet később a könnyebb kiejtés végett Liborhátra változtattak. Ezen a néven ismerős ma is.

Mintegy 65 évvel ezelőtt hallottam az akkori öreg emberektől, hogy két háznak a talpfáit a Liborháti csere erdőben vágták.

-- FATÖRÉS. Amikor még a mai Fatörést is egy hatalmas összefüggő erdő borította, ki egészen az atyhai tetőig, egy hatalmas szélvihar a fákat kidöntötte, összetörte. Amikor a vihar után kimentek és meglátták a sok összetört fát, Fatörésnek nevezték el.

-- TÖMLEC.   Amikor a rómaiak Énlakán megépítették a katonai tábort -- Castrumot --, a szájhagyomány szerint egy tömlecet is létesítettek a bűnözők részére a mai Tömlec nevű határrészben. A monda szerint innen nyerte a nevét a ma is Tömlec néven ismert határrész, valamint a körülötte lévő erdő, patak, út, vagyis Tömlec erdeje, Tömlec árka, Tömlec bérce, Tömlec útja, és Tömlec oldala.

-- SÓSOK ÖSVÉNYE.   A régi időkben a sót Parajdról az emberek tarisznyákba és átalvetőkbe rakva hozták a vállukon egy meghatározott úton, ösvényen. A sok járás következtében ösvényt vertek, tapostak s mivel a Nyikó menti falvak is ezen az úton jártak át, azt a részt Sósok ösvényének  nevezték.

Szájhagyomány szerint ez az ösvény Énlaka felől jött át Ógyepű külső felére, onnan át , ki az atyhai hegy felé. Egy kisebb határrész napjainkban is ezen a néven ismerős.

-- SAJGÓ.  Amikor a bűnözők felett a helyi szervek -- az öregek tanácsa --  ítélkezett és az ítéleteket is itt helyben hajtották végre, a botozásra ítélteket lekísérték Sajgó elejébe és a kőrispataki hasonló elitéltekkel együtt ott hajtották végre az ítéleteket, ott botozták meg az összegyűlt tömeg előtt. A botozás helye nagyon fájt, sajgott. A monda szerint tehát a "sajog" szóból ered a Sajgó elnevezés.

-- Ahogy Küsmődről kimegyünk Széppataka felé, egy kiemelkedő domb tárul elénk, mely Akasztófa néven ismerős. Valamikor a kötél általi halálra ítélt bűnözőket egy ott felállított akasztófára akasztották elrettentő példaképpen. A monda, szájhagyomány szerint innen kapta az AKASZTÓFA elnevezést.

 

 Etéd,1987. február 

 

 

 

 FIRTOSALJA    LEGENDÁJA 

 

    Firtos várához régebben nagy darab föld tartozott. A birtokos öreg úr fel akarta osztani fiai között. Puskát vett a vállára és vadászni hívta gyermekeit. Menetközben osztotta szét a birtokot gyermekei között.

    A várból kiindulva azt mondta: "Itt én lakom". Ebből lett Énlaka. Továbbmenve most így szólt nagyobbik fiának: "E`tiéd". Ezen a helyen lett Etéd. Később második fiához szólt: "Nem nagyon szép hely ez ugyan, de megélhetésre itt is van küs mód". Ma ezen a helyen találjuk Küsmőd falut. Nemsokára leültek és ebédeltek. A következő fiú nyugtalankodott, hogy vele mi lesz. Az apja észrevette, és azt mondta: "Rólad is szólok ma". Ezen a helyen keletkezett Szolokma.

    Innen megfordulva elindultak hazafelé. (A legenda ettől a résztől kezdve kibővül a helyi toldalékkal, eltérve az Orbán Balázs féle könyvben leírtaktól.) A mai Siklód felé tértek haza. Felfelé megcsúszott a sorrendben következő fiú  lova és az öreg azt mondta: "Sík lód" (lovad). Ezt a területet ennek a fiúnak adományozta, a helységnek a neve pedig Siklód lett.

    Továbbmenve a legkisebbik fiú szótlanul haladt a többiekkel. Az apja megkérdezte tőle: "Hát te nem békétlenkedsz, hogy még nem kaptál?" A legkisebbik fiú nyugodtan felelt: "Adj ha akarsz, atyám". Ekkor már jól fent voltak a hegyen, a Firtos alatt. Ezt a területet, ahonnan Etéd és Korond is jól látszik, az öreg a legkisebbik fiának adományozta. Így lett a magasból letekintő kis falu neve Atyha.

 

FIRTOS   LOVA   LEGENDÁJA

 

Szép tündérleány lakott Firtos várában. Hogy-hogy nem , de nem tetszettek neki a tündérfiúk és beleszeretett egy daliás leventébe. A tündértörvény szigorúan tiltotta, hogy a tündérek alacsonyabb származású emberfiába beleszeressenek. A tündérleány apja is ellenezte a földi szerelmet, de a szép tündér nem fogadott szót. A kert aranysarkú lugasában találkoztak a szerelmesek. 

   Egy szép holdvilágos estén ismét fellovagolt a levente a meredek hegy szirtjein. Szerelmes tündére ott várta epekedve a hegy ormán. Már kezét nyújtotta a lovag felé, hogy felsegítse, mikor a ló megcsúszott és mindnyájan lezuhantak. A két szerelmes összeölelkezve hullott a mélységbe. A fehér ló fennmaradt a hegy oldalán s ott kövesült meg nyergestől, kantárostól együtt.

   Etédről és környékéről nézve a Firtos lovát, ha az szép fehéren ragyog biztosan jó időre lehet számítani, de ha elszürkül, elsötétül akkor tartós eső következik.

 

 

 

TANULÓTÁRSASÁG - OLVASÓKÖR

 

    Régi iratok közt kutatva egy érdekes, de főképp értékes iratra találtam.

   1838-ban 24 etédi ember megalakított "TANULÓTÁRSASÁG" néven egy olyan egyletet, melynek célja - mint az elnevezés is mutatja- a tanulás, lépéstartás az akkori idők fejlődésével. Az egyletet, az alapító tagok nevei után ítélve etédi gazdálkodó emberek létesítették. Meglepő, hogy 150 évvel ezelőtt milyen szépen, helyesen és kifogástalan fogalmazással írtak. Ennek igazolása és jobb megértése végett megpróbálom szó szerint idézni az alapítási okmány bevezető részét:

    "1838-adik Év November hónapjában keletkezett egyesületünk, engedve az idő komoly intésének, s midőn mások a művelődés lépcsőjén már messze haladtak, habár későre is, czélul tűzte ki magának az erkölcsi fejlődést. Magát mivelni és jobbítani, szívét nemesítni és értelmét világosítani , az embernek soha se késő, "nincs a Tudomány megszerzése, a Tanulás az életnek egy bizonyos szakához kötve", annyival inkább nincs az embereknek csak bizonyos osztályához ragasztva.

    Minden ember tanulhat, magát mívelheti s egyszersmind kötelessége azt tenni. - Csak fájdalom! az út és mód hiányzik némelyeknél. De azon hiányoknak sokszor éppen úgy nem oka az ember, valamint az rajta nem áll, hogy gazdagnak vagy szegénynek szülessék. - De szívet vérző fájdalom az, hogy sokszor az, kinek-kinek  módja, tehetsége és alkalma van magát mívelni: rúgja falba azon eszközöket melyekkel érzelmit világosíthatná, szívét nemesíthetné, vad erkölcseit szelídíthetné. S ezáltal hazájának derék polgára, fejedelmének hű alattvalója, jó házastárs, szelíd atya lehetne, - azon kincseket, melyekkel jobb sorsban intést, bajban vigasztalást, mind kettőben magasabbra való emelkedést nyerhetne. - Nálunk az első ti. az út és mód hiányzott.

   De hála a Gondviselésnek! ezen előrehaladás szakaszában, nékünk is derült egy fénysugár, mely hátramaradásunk és Tudatlanságunk sötét éjében, mint a paradicsomi angyal át villant és Tunyaságunk leplét elfordítva, megismertette érzelmi mezítelenségünket. - Igenis meg esmértük. És valamint szebb önmagából kiemelkedni az embernek; mint más általi kiemelés után le bukni: ugyanis elhatároztuk magunkat a Gondviselés szárnya alatt, tespedésünk iszapjából kölcsönös segedelemmel kivonni. És éppen e célból egyesültünk egy társasággá "TANULÓTÁRSASÁG" neve alatt, az itten közölt kötés levél erejénél fogva:

    Mi akik neveinket alább felírjuk, jelentjük ezennel mindeneknek akiknek ezen önkéntes elhatározásunkról irt kötés levelünknek rendében: hogy a mostan folyó 1838-ik év November hónapja 22-ik napján közönségünk javára célozó dolgainkról való tanácskozás tekintetéből, midőn öszve gyűlve lettünk volna ezen Ns. Udvarhely székben, Etéd törvénytevő házánál; s az hol is minek utána közös ügyeink ellátása véghez ment volna a jeleni tárgyra nézve: több hasznos szóváltások után a tél hosszas éjszakáinak, mely bekövetkezett, a nyugodalomra szükség feletti részét hogy miszerint használhatnók épületesebben? Több alkalmakkal, egyebek felett szomorán és fájdalommal tapasztalván közönségünk éltesebbb, közép idejű és fölserdülő jó érzésű tagjai: hogy tanulás és tudomány nélkül meg nem felelhet az ember léte valódi célyának, és hogy a Szent Írás szerint elvész a tudomány nélküli nép. Ezt szívünkre vésve, önkéntesen el szántuk magunkat, és meghatároztuk: egy erkölcsi személyi társaságot össze hozni "TANULÓTÁRSASÁG" neve alatt; s a téli éjszakák nyugodalom feletti, arra rendelt órájit, nem különben az egész évi vasárnapok egy részét hasznos könyvek um.: Törvény, - Hazánk történeteire, - erkölcs és vallásra tartozandókra, - nem különben Hazai hasznos újságok olvasására fordítsuk, - s ezáltal értelmünket világosítva, szívünket nemesítve, magunkat fejedelmünkhöz hű alattvalókká, hazánkhoz jó polgárokká képezzük. Társulatunk állandóbb voltáért szükségesnek láttuk magunk között bizonyos szabályokat megállapítani, s azoknak kifogás nélkül kötelességünk meg másolhatatlanul, nevünk aláírásával magunkra vállalni.

    Mely szabályok a következők:

    I. Az első pont előírja, hogy míg a "Törvénytévőház" a bolt fölé fel építi a megfelelő helyet, termet, addig a bizottság eszközöljön egy csendes és elég tágas házat, melyben legkevesebben 50-en elférjenek, továbbá gondoskodjon annak a berendezéséről.

    II.  A második pont előírja egy 12 tagból álló választmány megválasztását. Azok közül választanak egy főelnököt, egy alelnököt és egy jegyzőt. Továbbá választ a Társaság egy gazdát, aki a Társaság számára a házi eszközökről előre gondoskodik: fáról, gyertyáról és fűtésről. Egy pénztárnokot, olyant akinek characteréhez semmi gyanú nem férhet. Két szolgát kiknek híradó és meghívó kötelességük lészen.

  A  választás szabad és szavazatok által esik meg.

    III.  A harmadik pont meghatározza az összejövetelek időpontját. Így November, December, Januárius ás Februárius hónapokban minden héten három östve um.: hétfőn, szerdán és pénteken legalább 7 órától 10-ig a Társaság minden tagja a Tanuló házhoz megjelenni köteles.

    Vasárnapokon pedig Márciuson kezdve Novemberig 12 órától fogva 2-ig.  - Ha valaki igazolatlanul távol marad, pénzbüntetéssel sújtják. Ha azonban valaki vakmerőségből többszöri pénzbüntetés ellenére is elmulasztaná a megjelenést, gyalázatosan rekesztessék ki a Társaságból.

    IV.  Maga a társaság erkölcsi célja, s méltósága megkívánja, hogy a tagok magokat a kitett órákon az illő magaviselethez szabják. Az ottani helytelenkedés, civakodás, illetlen tréfálkozás és beszéd, - gyűlés előtti és alatti pipázás szigorúan tilttatik. Aki ez ellen hibázik pénzzel büntetődik. Aki pedig többszöri megbüntetés után magát meg nem jobbítja, mint nem méltó tagja ezen egyesületnek, ettől elrekesztetik. Ellenben szorosan köteleztetik minden tag magát csendesen viselni, olvasás alatt hallgatni. Szabadságában lévén mit nem ért megkérdezni olyantól aki azt érti. - Szabad órán csendesen beszélhet, vagy az arra rendelt játékkal, melyet a Társaság választott, idejét töltheti.

    V.  Csak azok lehetnek tagjai a Társaságnak akik tiszta jó erkölcsűek, mert akik részegség, káromkodás, paráznaság, lopás, verekedés s több eféle erkölcstelenségbe vagynak ezen Társaság tagjai nem lehetnek. - Akik pedig bé állásuk után félékbe elegyednének gyalázatosan a Társaságból kicsapattatnak.

   VI.  Aki pedig ezen Társaság tagjává lészen, az amíg erkölcsös tisztaságát erkölcstelen élettel bé nem mocskolya, Társaságunkból ki nem állhat valameddig ezen Társaság fenn áll, - hanem ha lakását változtatja, vagy más olyan fatum nem találya mely mián kénytelen fel hagyni - Úgy is kérelem levél utján várja elbocsátását Társaságunk  törvényszékétől.

  VII.  A`ki most ezen Társaságban, a kihirdetés napjáig bé nem áll, és neve felírása s  pecsétje által ezen Társasági kötés levelet meg nem erősíti: az esztendő előtt semmi úton módon be nem jöhet.

  VIII.  A`ki ezen Társaságot rágalmazná, ezzel csúfolódna, ki tudódván a dolog: elsőbben 3 - három ezüst forintig büntetődik, a`kit rajta érnek is azzal, a  Társaságtól elszakaszttatik.

   IX.  Ezen Társaság által hozott Törvények  (mivel a papír ezen a helyen volt összehajtva, az írás annyira megkopott, hogy olvashatatlanná vált, emiatt csak töredékeket tudok lejegyezni) úgy az ezután hozandó Törvényei is Társaságunknak ezen erővel bírhassanak.

    Mindezen fent irt pontok szerint, midőn mindnyájan elköteleztük magunkat, kezünköt egymásnak be is adtuk, hogy minden pontjának megállói leszünk, 3 azaz három ezüst forint kötés terhe alatt.

    S egyenlő akarattal meg írtuk s nevünk aláírásával s tulajdon pecsétével jövendőbizonyságnak okáért megerősítettük.

    - Etéden fent irt évben, hónapban, napon és helyen."

    Huszonnégyen írták alá és látták el pecsétjükkel ( p.h.= pecsét helye).

  p.h.   Gagyi Sámuel p.h.   Gedő János

  p.h.   Birtalan Sándor  p.h.   Csiszér József

  p.h.   Máté Márton p.h    Birtalan Mihály

  p.h.   Nagy József  p.h.   Kelemen László 

  p.h.   Gedő Miklós p.h.   Székely Sámuel

  p.h.   Gedő Miklós p.h.   Gálfi Dénes

  p.h.   Lőrinczi István

    Nevük aláírását egy másfél cm. nagyságú kerek vagy négyszögűre kidolgozott, rézből készített, felfelé álló nyéllel ellátott pecsétnyomóval igazolták. Ebbe a tulajdonos családi és keresztnevének kezdőbetűi voltak belevésve. Nevük aláírása alkalmával spanyol viaszt cseppentettek, melybe belenyomták pecsétjüket. Ezt követte az olvasható aláírás.

   Ilyen pecsétnyomó, valamint lepecsételt irat van a gyűjteményben.          

Az ismertetett "Tanuló Társaság" tevékenységéről, működéséről nem találtam semmi írásos bizonyítékot 1885-ig. Működéséről gyerekkoromban hallottam az akkori öregektől. Tevékenységét megzavarta az 1848-as forradalom, amikoris a falu férfi lakóságának nagy része nem tartózkodott itthon.

A forradalom utáni állapotok szintén hatással voltak a mindennapi életre is.

   Keresgéléseim során találtam két 1885-ből  származó gyűjtőívet az alábbi bevezető szöveggel: "Etéd községben 1885-be felsőbbi engedély folytán alakult OLVASÓKÖR további fennállása tekintetiből további költségeinek hordozására ajánlkoztak." Ezen a gyűjtőíven már OLVASÓKÖR néven szerepel és szerepelt azután is egészen megszűnéséig.

    A gyűjtőíven szerepelnek az ajánlkozók nevei, tartozásuk, lerovásuk gabonában vagy pénzben és végül a megjegyzés nevezetű rovat. Egy külön lapon szerepelnek a kiadások.

 1903-ig újra nem találtam írásbeli bizonyítékot az olvasókör tevékenységéről.

    Egy 1904 nov. 13-án tartott olvasóköri gyűlésen a többek között az alábbi javaslat olvasható: "Elnök Tekintetes Bakó Dániel tanító úr előterjeszti egy szép emlékbeszéd kíséretében Etéd olvasóköri jegyzőkönyvét 1870-es évekből vezetett közgyűlési jegyzőkönyveket beköttetve az új nemzedék részére. A javaslatot a közgyűlés egyhangúan elfogadta."

  1903-tól 1925 november 25-ig rendes tevékenységi és jegyzőkönyvnapló maradt hátra az utókor számára. 1925-től azonban már semmi nyom nem létezik az olvasókör működéséről, tevékenységéről,  mivel az akkori átalakulási időszakban (Romániához való csatolás) minden régi szervezkedés gyanúsnak tűnt s mint ilyent ezt is megszüntették, feloszlatták.

   Hogy milyen szerepet töltött be az olvasókör a község akkori művelődési, társadalmi és gazdasági életében csak akkor mérhetjük fel ha áttanulmányozzuk a rendszeresen felvett jegyzőkönyveket a rendes és rendkívüli, vezetőségi és közgyűlésekről.

    Az olvasókör élére egy vezetőtanácsot választottak. Ennek összetétele a következő: elnök, alelnök, jegyzőkönyvvezető, pénztárnok, könyvtáros és ügyintéző. Utóbbinak feladata volt, hogy gondoskodjon a helyiség karbantartásáról,  ellenőrizze hogy a fizetésért fogadott személy pontosan kitakarítja-e a termet, rendben tartja-e a lámpákat, meggyújtja-e idejében a tüzet, stb. Az elnöki tisztséget hosszú ideig Bakó Dániel tanító töltötte be.

 Az hogy az olvasókör  egy jól szervezett és vezetett egyesület volt kitűnik a naplóban lévő jegyzőkönyvek külalakjáról, pontos, szabályos és helyesírás szempontjából is kifogástalan felvételéből.

  Figyelmük kiterjedt a község életének majdnem minden területére. A legfőbb hangsúlyt azonban az emberek tudományos, kulturális ismereteinek fejlesztésére, valamint viselkedési módjára fordították.

Az olvasókör részére minden év január hó első napjaiban lefektettek egy költségvetésszerű "előirányzatot". Az 1905. évi január hó 8-án lefektetett előirányzatban az alábbiak szerepelnek:

  KIADÁS

  1.  A "Budapesti hírlap" cz. napilap megrendelése egész évre

  2.  A "Magyar szó" cz. napilap egész évre

  3.  A  "Székelyudvarhely" cz. lap egész évre

  4.  "Képes Néplap-Világkrónika" cz. lapok egész évre

  5.  "Kakas Márton" cz. élclap 1/2 évre

  6.  A "Nap"  cz. napilap 1/4 évre

  7.  A "Néplap" cz. hetilap egész évre

  8.  60 liter petróleum á 36 fillér

  9.  Az olvasókör küldöncének díja 12 korona

  10.  Lámpacsőkre, seprűre, gyufára 3 korona

  11.  Előre nem látható költségekre 15 korona

    Összesen:  14  korona 22 fillér

    Az 1905 október 14-én tartott rendkívüli közgyűlésen " Gagyi Lajos úr indítványára" megrendelték még az "Erdélyi gazda" cz. hetilapot is.

    Az 1906-os évre az alábbi Költségvetési előirányzat olvasható:

A bevétel összege és  neme

  1.  120 tag után tagsági díj á 50 fillér                 60 korona

  2.  Múlt évi tagsági díj hátrálék                                       40    "

  3.  A községi pénztárból két évre                         40    "

  4.  700 korona kiadott tőke 8%-os kamata                                 56    "

  5.  620 korona gyümölcsöző tőke 5%-os kamata            31    "

  6.  Bál jövedelem                                   40    "

 

  Összesen :                                                 267 korona 

    A kiadási oldalon ugyanazon újságok megrendelései szerepelnek mint az előző évi előirányzatban, a "Székelykeresztúr" cz. napilap egész évre való megrendelésének kiegészítésével.

  Az 1906 február 4-én tartott olvasóköri rendes közgyűlésen "Szilágyi Béla jogszigorló úr indítványozza, hogy özv. Fekete Sámuelné sz. Kendi Kandida - ki a község érdekében elévülhetetlen érdemeket szerzett- emléke községünk tehetségéhez mérten illően megjelöltessék, még pedig vagy az ő képének lefestése által olvasókörünk részére vagy az általa adományozott "Udvarház" emléktáblával megörökítessék ( az orvosi lakás és rendelő). A közgyűlés általános lelkesedéssel egyhangúlag elfogadja az indítványt és egy 11 tagból álló bizottságot küld ki Szilágyi Béla jogszigorló elnöklete alatt."

   -  Az 1907 január 10-én tartott farsangi bál előkészítő bizottsági értekezletéről felvett jegyzőkönyvben olvasható az alábbi tárgysorozat (műsor):

    1.  Hymnusz: énekli a dalkör.

    2.  Elnöki megnyitó, tartja Bakó Dániel az olv. kör elnöke.

    3.  Fráter nóták: énekli Szilágyi Béla, zongorán kiséri Bálinth   

    Zoltán.

    4.  Népdal egyveleg: énekli a dalkör.

    5.  Induló négy kézre: Zongorán játszák Piros Erzsike és   

   Bálinth Zoltán.

    6.  Monológ: Előadja Bekő Juliska.

    7.  Kuplé. Énekli Szilágyi Béla. Zongorán kíséri Bálinth

   Zoltán.

    8.  Népdal. Énekli a dalkör.

    -  Az 1909 január 30-án tartott rendkívüli közgyűlésen elfogadták a "Tolnai képes világlap" megrendelését is.

    Ugyanezen a gyűlésen Bálinth Zoltán tanító hosszasabban kifejti, hogy a felnőttek oktatását, a népakadémiát csak úgy látja lehetségesnek, ha itt a kör helyiségében minden héten egy este a község tisztviselői előadást tartanak bizonyos kérdésekről, nevezetesen: szociális, agrárpolitikai fizikai kémiai, stb. témákról. Indítványozza ennek megvalósítását.

-  Az első szabad tanítási összejövetelen Csia Kálmán ref. lelkész úr tartotta meg előadását "Az erdőtörvényről" címmel. Az előadást követően következtek a kérdések és hozzászólások.

- A második előadást 1909 február hó 13-án tartotta Bakó Dániel ig. tanító úr: "Az ősmagyarok eredeti múltjáról".

- A harmadik előadást 1909 február hó 27-én tartotta Bálinth Zoltán rom. kath. tanító: "A villany hatásáról és ennek keletkezéséről".

- A negyedik előadás megtartására Csia Kálmán ref. lelkész  megbízásából Gothárd József theológus felolvasást tartott "A Secularizációról". "A felolvasás igen meghatotta az olvasókör tagjait".

  Az 1909 okt. 30-án tartott rendkívüli olvasóköri gyűlésén "Előterjesztik a kör küldöncének kérését a tűzifa szükségletének beszerzéséről". "A gyűlés a kérést méltányolja s nevezett Nagy I. Sándornak téli tűzifát ad, tekintettel agg korára s felhatalmazza őt, hogy fagyűjtést indíthat a kör tagjai között".

    -  Az 1909 december hó 29-én tartott pénztári vizsgáló bizottság jegyzőkönyve már 140 olvasóköri tagot említ.

    -  Az 1910 február 12-én tartott rendkívüli gyűlésen egy új alapszabályzat lefektetését határozták el. A kör neve továbbra is  ETÉD KÖZSÉG OLVASÓKÖRE.

    Pecsétje ovális alakú: Etéd község olvasóköre felirattal.

    Zászlója a magyar nemzeti lobogó.

    Az alapszabályzat szintén kilenc fő fejezetből áll:  I. A kör neve;  II. A kör célja;  III.  A kör tagjai;  IV. A tagok jogai és kötelességei;  V. A tisztségviselők jogai és kötelességei;         VI. Belrendtartás;

  VII. Házszabályok;  VIII. A választmányi és közgyűlésekről;     IX. Vagyonkezelés és vagyonforrás.

 Etéd. 1910. február 20-án.

Bakó Dániel Bálinth Zoltán

  elnök  alelnök

  Máthé Ferenc

 oklv. k. jegyző

 Látta a Magyar Királyi Belügyminiszter

    Budapest. 1910 november hó 25-én

  (olvashatatlan aláírás)

 Miniszteri  Tanácsos

 Az új alapszabályzat is egy komoly, sokoldalú ismeretterjesztő társulatról tanúskodik.

    -  Az 1913 dec. hó 30-án tartott olvasóköri gyűlésen Gedő István az alábbiakat javasolja: "Amidőn mi mindannyian, úgy az egész község ez évben egy igen szép ünnepélynek voltunk részesei, amelynek ünnepeltje nagyra becsült elnökünk, a községi áll. iskola igazgatója negyven évi hőséges szolgálatának gyönyörű múltjánál áll."

   "Gedő István tagtársunk említi, hogy miután körünknek is hosszú időn keresztül fáradhatatlan munkás elnöke, kötelességet róna le a kör, ha jubileumával egy évben elismerésül jegyzőkönyvileg köszönetet mondana. Gedő István elmés indítványához az egész kör egyhangúlag hozzájárul és elnökének fáradozásáért köszönetet mond."

   - Egy 1915 év január 1-én tartott rendes közgyűlésen a következő kitétel olvasható: "A közgyűlés a pénztárnok által beszerzett háborús térkép megszerzését jóváhagyólag tudomásul veszi."

   - Egy 1915 év január hó 9-én tartott olvasóköri rendes gyűlésen felvett jegyzőkönyvben az alábbi javaslat olvasható: "Elnök a hadba vonultak és ott meghaltak megörökítésére tesz előterjesztést tanulságos előadás kíséretében".

   "A közgyűlés Lőrincz András állami tanító javaslatára a megörökítést két emléklappal kívánja eszközöltetni. Egyik emléklap nemzeti szín kerettel a hadba vonultak neveit tartalmazná,  a másik emléklap gyászkerettel a meghaltak neveit." "A közgyűlés a két emléklap elkészítésére Lőrincz András állami tanítót kéri fel s munkájáért nevének odajegyzését is kéri".

   A két emléklapot a megbeszélt formában Lőrincz András tanító el is készíttette. Az első emléklap fejlécén művészi kivitelezésben az alábbi felirat található: "1914-1915. Az etédi olvasókör hadba vonult tagjai". Ezt követi három oszlopban, ábécé szerinti sorrendben a hadbavonult 70 személy névsora.

    A szemben lévő oldalon a lap két felső sarkában két fekete mirtuszkoszorú van rajzolva, átkötve nemzeti színű szalaggal, melyekről fekete színű gyász szalagok lógnak a lap aljáig. Felirat: "Meghalt hőseink". Az így bezárt részen felül fák, drótakadályok és düledező kerítések láthatók. Alattuk négy fejfával ellátott jelképes sir, míg alul a jobb sarokban egy sir mellé térdeplő, imára kulcsolt kezű honvéd látható. Puskáját és sapkáját a sir mellé helyezte.

   -  A további jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az első LEJ-ben  való elszámolás 1921 januárjában történt. A tagok létszáma mindössze 30 volt. A tagsági díjat 5 lejbe állapították meg. Megrendelték - a változó időnek megfelelően - a "Brassói lapot" és az Udvarhelyen megjelenő "Székelyközéletet", mely egyben megyei lap is volt.

   - 1921-től az elnöki tisztséget Bálinth Zoltán rom. kath. tanító töltötte be.

   "Lőrincz Ferenc pénztáros javaslatára a közgyűlés Bakó Dániel  nyugd. ig tanító úrnak, mint az olvasókörnek negyven éven át volt elnökének jegyzőkönyvi köszönetet kér s e köszönő irat megszerkesztésével az elnökség bizatik meg".

    -  Az 1923 november hó 1-én tartott gyűlésen a tagsági díjat 10 lejben állapították meg. Ugyanekkor elhatározták, hogy e hó 4-én az eddig összegyűjtött lapokat és folyóiratokat elárverezik, melyre a közgyűlés a pénztárnokot kéri fel.

   - Az utolsó jegyzőkönyvet 1925 november hó 24-én vették fel. Ettől az időponttól semmi írásos emléket nem találtam.

  Felmérhetetlen társadalmi, tudományos, erkölcsi és gazdasági fejlődést jelentett az olvasókör a község lakossága számára. Ez meglátszott az akkori emberek az akkori nemzedékek általános ismereteiből,  viselkedéséből, erkölcsi magatartásából.

   Ha végiglapozzuk a már említett emlékiratokat, melyeket általában más-más emberek írtak, akiknek nagy része nem végzett középiskolát, szembetűnő, hogy milyen szépen, helyesen írtak és fogalmaztak.

   A könyvtári szekrény még meg van  a község Néprajzi Gyűjteményében, melynek az ajtók feletti részén az alábbi domborművű vésett felirat olvasható: "A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának vándorkönyvtára".

 

 Etéd. 1989.febr.