tarcsafalvy Pálffy Aladár

 

ETÉD KÖZSÉG TÖRTÉNETE

1. rész

 

 

 

ELŐSZÓ

        

         Az 1903-ban megjelent, Etéd történetével foglakozó leírás az 1970-es években  került édesapám Gagyi László (1913-1996 )  kezébe.

         A számítógépek elterjedésével lehetővé vált, hogy bemásoljam ezt a füzetet. A szélesebb hozzáférhetőség  és a könnyebb szerkeszthetőség érdekében újra begépeltem az egész anyagot. A gépelésnél igyekeztem, hogy minél kevesebbet változtassak az eredeti szövegen: megtartottam a pontok és vesszők helyét, nem változtattam az eredeti rövid és hosszú ékezetes betűkön, bejelöltem az eredeti oldalszámozást és beosztást, a hivatkozásokat, stb.

 

2013                                                                                    Gagyi Endre

 

 AZ OLVASÓHOZ !

 

         Gáncs érhetné a kritikus által e füzetet, hogy némely részében igen kiterjeszkedtem a székely nép vagy a megye történetére, de erre kényszerítve vagyok, a mennyiben Etéd község történetét nem a kritika számára, hanem a népnek írtam, már pedig ők a történelmet nem ismerik annyira, hogy e kitérések nélkül megérteni tudnák. Különben is a székely megyék, városok és falvak történetei annyira össze vannak forrva, hogy azokat nagyon bajos egymástól elválasztani.

         A népnek írtam e füzetkét, hogy olvasgatva, az ősök példáján lelkesedve, azoknak nyomdokaiba lépni törekedjenek, s ha tanulnának, okulnának, az lenne legszebb elismerésem.

         Az „Ifjúsági Egyesület”-ben tartott előadásaimat foglaltam össze e füzetkébe, melyet Rozsondai István állami tanító egyesületi igazgató, a népnevelés fáradhatatlan bajnokának indítványára nyomatott ki az egyesület. Én örömmel bocsátottam rendelkezésükre, hiszen czélomat ezáltal még inkább hiszem, hogy el fogom érni.

Ím itt a példa édes székely népem. Kövessétek s tanuljátok belőle szeretni e földet, melyet őseink vérrel szereztek; ti munkával, szorgalommal tartsátok meg, mert „akié a föld, azé a haza”, s csak saját hazádban lehetsz te igazán otthon, más minden idegen.

 

 

         Etéd, 1903, deczember 21

                                                                                 PÁLFFY ALADÁR

 

 

 

         Véges az emberi elme. A jelent tudja csak s ezt nagyobbrészt csak annyiban, amennyiben saját énjét, vagy a hozzá legközelebb állókat érdekli, a múltban csak bizonyos ideig, a jövőbe pedig egyáltalán betekinteni nem tud. A múltra legalább, ha való adat nincs is, a szép mondák alapján, melyekben bizonyára van valami az igazságból is, kiszépítve, mai viszonyainkhoz alkalmazva, tud következtetni, tud fogalmat alkotni. Egy darab cserép, mely tudatlan ember előtt semmi s eldobja, mint haszontalan lim-lomot, mennyit tud beszélni egy ahhoz értőnek kezében. Ha határozottan meg nem is mondja, de oly valószínűleg következtet belőle korára és annak viszonyaira, hogy ahhoz nem értő egyik ámulatból a másikba esik, s mily szépen kihámozza a valót a monda arany szálai közül.

         Mi székelyek, kiknek lelkületét a természet szépségei, a csörgedező patakocskák, a pacsirta dala s az égbe nyúló hegyek oly fogékonynyá tettek a szépre, a hol biztos kézzel nem nyúlhatunk bele a való történetbe, ott oly arany fonállal szőtt mesékkel töltjük ki a hézagot, hogy aki nem tudja, nem ismeri a székely nép gondolkozási módját, készpénz gyanánt is elfogadni hajlandó.

         Etéd1),  mely falu nevet Jernei János hun-székely falu névnek tart, alapítására vonatkozólag nem maradt semmi írott vagy biztos adatunk, de nem hagyja cserben a székelyt a mese-szövés, s oly szép

 

1) Jenei János: Utazás keleten 174, I.

 

  • - 6 -

  mondához köti alapítását,mely a székelyek honfoglalásával hozza kapcsolatba. Ugyanis Jenő törzsfőnök a  foglalás után birtokait fel akarta osztani gyermekei között s mikor a mai Énlakához értek, így szólt:  „itt én lakom”, ez a mai Énlaka, melyet még nem régen is Jenő lakának, Jenlakának hívtak. Tovább menve így szólt  a legnagyobb fiához: e’téd s e helyen van a mai Etéd. Következő fiának azt mondta: legyen tied e kis mód, itt van Küsmőd. Harmadik fia azonban nyugtalankodott, de az öreg lecsillapította: nohát neked is szólok ma, s letelepítette a mai Szolokmába. Legkisebb fia nyugodtan várta a következendőket, s meg is kérdezte az öreg, hogy nem nyugtalankodik-e? Mire azt felelte a fiu: nekem is adj ha akarsz, s övé lett Atyha.1)

         Emondában vesz el Etéd alapítása, s ok nélkül kutat a történész a falu nevezetesebb eseményei után, századokon át nem talál semmi hiteles adatot. A rómaiak korából sem maradt fenn semmi emlék, de feltételezhetjük, ha nem is létezett Etéd községe, de az Énlaka melletti római castrum katonái nem egyszer tapodhatták ezt a földet. Fenn maradt az a monda, hogy P. Vergilius római költő a Firtos várába ( ? ) volt száműzve  s így ő is járt volna ezen a vidéken. De ha ide lett volna is száműzve, akkor sem Firtos várába, mely sokkal korábbi építmény, hanem az alatta lévő római castrum falai között gondolkozott volna az arany szabadságról. Ez azonban csak szintén mondának fog maradni.

         Etéd község lakossága 1710 büszke, szabad székely, aki – mint Kőváry mondja – „a vendégét megbetegíti jóságával”, de a hadban „úgy harczol, mint egy oroszlán” – írja Rákosi Viktor. Leányai, menyecskéi pedig valósággal közmondásosak szépségükről s nem egyszer hallani: „szép mint az etédi menyecske.”2) Nem alattomos, de ama faji jellege, mint mondani szokták, hogy két esze van, itt

 

1) Kőváry-Benkő: "Száz történeti rege"  120. I
2) Pallas lLexikon VI. 518

 

  • - 7 -

 is beválik. Vallásos, mint általában a székelység s szereti a földet, mely szülte s ápolta, s legyen hála az Istennek, igen kevesen lesznek, kiknek holttestét idegen föld fogja takarni, mert itt a kivándorlás Oláhország vagy Amerika felé nem oly ismeretes, mint – sajnos – a székely föld más vidékein.. S nem csoda, ha az írók mint a tiszta székely faj mintaképét emlitik. 1)  költői lelkületét mi sem jellemzi jobban, mint a timbora, az egyetlen ősi székely hangszernek éppen csak ebben a községben való fennmaradása. Müvelődésére való törekvésére pedig semmi szebb világot nem vethet, mint az, hogy az első községek között volt 1837-ben, amelyek olvasókört alapítottak fel. 2)

         Ha pedig a székelység legtöbb faluja dicsekedhetik azzal, hogy kisebb vagy nagyobb nevü szülötte van, Etéd e tekintetben sem marad a többi mögött. Itt született etédi Soós Márton 3) bugyi-i (Pestm.) jegyző, ki a XVIII. század költői között nem utolsó helyet foglal el. Nevezetesebb munkái: „Magyar gyász”, (Pest 1792.) mely a mohácsi vésznek epikai feldolgozása és amely több kiadást ért. egy másik munkája: „Scytha király vagyis Záton herczegnek külömb-külömbféle változásokon forgott története”.  Nevezetes két alkalmi költeménye: „Az örömre változott siralom” 1795. és „Kettős öröm” 1797. Nevezetes szülöttje és papja volt Kendi Ferencz, korának egyik – legalább a székely földön – nagyhirü orvosa. Itt született Csiszér István uttörő szinész is. Nem kis nevezetessége Etédnek az sem, hogy egyik nagy regényirónk, Jósika Miklós mint huszárkadét itt katonáskodott 4) s bizonyára oly környezet és vidék miatt mint Etéd, nem kis befolyással volt arra, hogy a kis kadétból oly nagy regényiró legyen. Itt emlitem fel a székely temetkezési szokásokat, melyek Siklódon és Atyhában még nem régiben is, csaknem

 

  • 1) Jakab E: Udvarhelymegye története 188. I.

  • 2) Orbán B. Székelyföld I. 145

  • 3) Vonatkozó adatok Pallas Lexikon VI. 518.

  • 4) Önéletirása

 

  • - 8 -

 a maguk ősi alakjukban fennmaradtak, u.i. a katonáskodott férfit még 1866-ban is hun szokás szerint temették el. Ami abból állott, hogy a halott valamelyik közeli rokona, vagy tekintélyesebb falubeli, oldalára szablyát kötve lóra ült, üstökét kibontva lovagolt a koporsó előtt, kezében vive a leforditott kopját. A temetőhöz érve a sirba lőttek, s behantolás után a kopját a sirra helyezték, melyen a fiataloknak fehér, az öregeknek fekete zászlócska lengett, s ezt meg is ujitották ha elrongyolódott.1) Ugyanigy maradt fenn a siklódiaknál is , de ma már a lovas kiséretét és diszlövést elhagyták s egyedül a kopja-tüzést tartották meg, amit magam is láttam.

         Ezen szokás bizonyára Etéden, mint ősi székely községben is megvoltak, annál is inkább, mert ezen temetkezési szokások egyikét, a sirba lövést még a legközelebbi időben, mint pl. Nemes János temetésénél 1899-ben, Jakab Ferencznél pedig 1901-ben is gyakorolták, (sajnos német katonai vezényszóra; oh áldott magyar szó! jöjjön el a te hazádban a te országod) fenntartván ez által ezen ősi szokást, mely egyik legerősebb bizonyitéka a székelyek hun eredetének. Hiszen alig van különbség az Attila temetése és a közelkori siklódi vagy atyhai temetési szokások között.

         Az üstökre vonatkozóan megjegyzem, hogy ez nem ősi szokás, hanem az 1562-iki székely felkelés miatt a junius 26-án Segesváron tartott otszággyülés határozata szerint büntetésből a fülüktől megcsonkitott székelyek, ezen fogyatkozás elfedésére találták ki, s leginkább Pálfalván divott, ahol a legtöbb megcsonkitott volt. S itt is tartotta fenn magát a leghosszabb ideig, mint a székely szabadságért való küzdelem szomorú emléke.

         E néhány következtetésen kívül, Etéd történetére, épugy, mint más vidékeknek, biztos adatunk alig van, egészen a XVI. századig s akkor is oly kevés, hogy a falu viszonyaira igen keveset következtethetünk. De hogy már ezen időben is tekintélyes

 

1) Orbán B Székelyföld I. 140-142

 

  • - 9 -

 községnek kellett legyen, legjobban kitünik abból, hogy a fejedelem, János Zsigmond, a székelyek fékentartására épitendő várak, Székely támad és Székely bánja, költségeire 1567-ben kapuként kirótt 25 dénár adóból, etédi birtokai után 36 forintot fizetett.1) Ezen birtokok, azt hiszem az 1562-iki szerencsétlen székely támadáskor, mint a közrendtől elvett birtokok kerültek a fejedelem kezére, mert Etéd község lakossága is kétségtelen részt vett a székely jogok védelmében. Az 1562. junius 26-iki segesvári országgyülés fosztotta meg a székely gyalogrendet nemesi jogaiktól és a másik két rend, a főnemes (prmor) és lófők (pimipillusok) alá vetette s a fejedelem földesúri hatalma alá adta.2) S hogy Etédről e jogvédelemben sokan vehettek részt, illetve az egész köznemesség, eléggé bizonyitja az, hogy ugyanazon évi nemesi összeirás szerint csak 9 nemes ember volt Etéden3) .

                A fejedelmi birtok azonban, mely az udvarhelyi vár fenntartására rendeltetett, nem soká volt a fejedelem kezén, mert 1591. julius hó 9-én kelt adománylevél szerint , Báthory Zsigmond fejedelem, Radnóti Kendi Ferencz tanácsosának adományozza.4) De Kendi sem sokáig élvezhette ez adományt, mert az 1595-iki gyulafehérvári országgyülés öt nótázván, Báthorifejedelem ennek etédi jószágait Apaffy Mihály tanácsos és Küküllő megye főispánjának, neje Orbay Margittól született fiai: Gergely, Ferencz és Mihálynak adományozza. Igy megint fejedelmi birtok lett, mert Apaffy Mihályt Erdély fejedelmévé választották és annak is maradt egészen II. Apaffy Mihály haláláig. 1741-ben azonban a kincstár pert inditott az etédi jószágért azon szomszédok ellen, kik mint  székely birtokot maguknak foglalták le. De a pert elvesztette, mert bebizonyosodott, hogy mint ősi székely birtokot, a szomszédoknak kellett örökölniök s

 

  • 1) Székely Oklevéltár IV. 37-43 I.

  • 2) Székely Oklevéltár II. 161-167.

  • 3) Jakab E. Udvarhelym tört. 269. lap

  • 4) Orbán B. Székelyföld 144 l.I. kötet.

 

  • - 10 -

 különben is, már 32 éven át a szomszédok békességben birták.1)

         Nem kis nevezetessége Etédnak az sem, hogy még a nemzeti fejedelemség zsenge korában, 1593 április 26-án, Radnóti Kendi Ferencz közbenjárására Báthory Zsigmond fejedelem 3 országos vásár tartására adott engedélyt. Gyertyaszentelő, Szentháromság vasárnap utáni hétfőre, Szent Mihály napra és heti vásárt szombat napra.2)

         Azonban heti vásárai, ugy látszik nem használás miatt elévültek, mert Ferdinánd király1836. október 5-én uj heti vásárokat engedélyez szerda napra,3) melyet 1837. szept. 20-án Sebessy István királybiró nyitott meg. Ugy hiszem, ez is el fog évülni, hiszen ahhoz köre nincs, hogy a heti vásárait meg tudja tartani.

         Basta szomoru korszaka következett Erdélyre, s míg egyfelöl sarczolta, rabolta a török, másfelől kínozta, lopta, vallásától, nemzetiségétől meg akarta fosztani a német s nem csoda, ha bekövetkezett azon borzasztó idő, hogy szekerét az ember maga vonta s a kisarczolt, kiéhezett nép közé, támogatva a természet mostohaságai által, beköszöntött az éhinség 1603-ban ugyannyira, hogy a holttesteket is kiásták s megették.4) S e csapás bizony nem kerülte el Etédet sem. Itt is szedte áldozatait a borzasztó csapás, mely egész vidékek népességeit kiirtotta. Az ugynevezett „Basta” jegyzékben, melybe a Rudolf király hüségére felesküdtek névsorát vezették, 1602. aug. 11-én Etéd is a 38 udvarhelyszéki faluban van és nem a már ekkor különvált keresztúr-fiu székben.5)

           A népek és nemzetek életében éppen oly érdekes a vallásos élet is, mint a politikai fejlődés.. Etéd

 

  • 1) Orbán B. Székelyföld I. 144. l.

  • 2) 1815-ben a gyulafehérvári káptalan által kiadott hiteles másolat  a község levéltárában.

  • 3) Eredeti diszes okmány a község levéltárában.

  • 4) Pálffy A. „Emlékezzünk  régiekről”, „Székelyudvarhely” 1902. 9. sz.

  • 5) Székely Oklevéltár IV. 284-309

 

  • - 11 -

 is róm. kath. volt s jelenleg is tekintélyes egyházmegye, melyre később térünk át, egész a reformatióig és ekkor Atyhához tartozott s a mai „Egyházaserdő” közepén levő templomba jártak istentiszteletre. A reformatió kezdetével azonban csaknem az egész község áttért az ev. ref. vallásra s az is maradt, kivévén azon időszakot, míg a szombatos tanok szerint tisztelték Istenöket.

         az Atyhától történt elszakadás után Küsmőd községnek lett filiája, de ettől is, érezvén a maga erejét, 1682-ben elvált és lett önálló egyházmegyévé.1) Már 1617-ben gondol a különválásra s Kis-boronás oldal fáit levágták, hogy templom épitésre tőkét gyüjtsenek. Kis fatemplomuk ekkor a ma is harangoldalnak nevezett helyen állt a falu felett. 1678-ban kezdik épiteni a mai diszes templomukat a piaczon, melynek épitésére 200 kősót rendelnek Sófalváról 1672-ben.2) E templomot 1680-ban szentelte fel Veszprémi istván udvarhelyi esperes. A mai templomnak azonban csak a falai régiek, mert az 1792. szeptember 8-án dühöngött tűzvész az összes faépitményt megsemmisitette, a toronyból még a harangok is leolvadtak, s ennek „tserepeiből” öntötték azuj harangokat.3) Etédnek még ekkor 3 harangja volt, de mindenik kicsiny s igy határozták el, hogy az Énlakán elhasadt nagy harangért egy kisebbet adnak s ebből ujat öntenek, - de közbe jövén a tűzvész – a cserélt és a leolvadt harangokból öntetnek kettőt, melynek ércznyelve hivja ma is imára Etéd lakosait. Bár a község történetében még nem jutottunk a XVIII. századig, e helyen emlékezem meg azon szomorú napról, mely a község 110 lakóját tette hajléktalanná, földönfutóvá s az egyházat templomától, tornyától fosztotta meg.

         1792. szeptember 8-án, Kisasszony napján, a Peszentében lakó Péter Istvánné Bödör Mária sütése miatt csaknem az egész köszség a tűzvész martalékává

 

            1) Egyezkedés levél a ref. megye levéltárában.

            2) Sóutalvány a megye levéltárában.

            3) A harangok felirata alapján.

 

- 12 -

 lett. Oly borzasztó szélvihar dühöngött, hogy Péter Istvánné égő házának parazsait a Peszentéből Kenderes tóba vitte, ahol a lekaszált sarju is meggyuladt s úgy égett, hogy az ezen a határban dolgozó nép csak Szolokma felé kerülve tudott hazatérni.

         Mily szép bizonyitéka az etédiek vallásos érzületeinek azon kis mese, mely e történethez füződik. U. i. a község már századok óta református volt s mégis a kath. ünnep, Kisasszony napjának megsértéséért Istentől kimért büntetésnek tartják ma is sokan e tűzvészt, mert mikor figyelmeztették Péter Istvánnét, hogy ne süssön, hisz Kisasszony napja van, erre azt felelte: „Ne busuljatok, mert míg a a kisasszony felkel, megmosdik és felöltözik, én sütök és lepénnyel kinálom.1)

         Tény azonban az, hogy mint a harangok felirata is tanuskodik, csakugyan kenyérsütésből következett be a tűzvész. A hajléktalanná lett s a templomuktól is megfosztott etédiek, nem rendülvén meg bennök az erős hit, templomozni nyáron a Király István körtefája alá s télben a peszentei Birtalan János házába jártak, hallgatni tiszteletes Kendi Sámuel uram ékes beszédeit, míg az ő lankadatlan kitartása folytán összegyüjtött pénzből ujra épithették az isten hajlékát.

 

         A németek sarczolása, melynek az egész székelyföld ki volt téve, nemcsak a politikai községet, de az egyházat is sujtotta. Egy Toller ezredbeli végrehajtó, miután a községet kegyetlenül sarczolta, a papot, Nánássy Mihály esperest is elfogta s ez bár 20 aranyat fizetett neki, mégsem bocsájtotta szabadon, hanem bebörtönözte, kinozta, amig kivallotta, hogy a megyebiró az eklézsia arany poharával az erdőbe menekült. Ez azon pohár, melyet az elváláskor Küsmőd ajándékozott Etédnek kárpótlásul s mely az akkori ötvös munkák remeke. Ezen pohár van használatban ma is. Hogy a pohár hollétét megtudta a végrehajtó, a falusiakat addig üldözte, kinozta, míg előadták, a poharat és a papot Marosvásárhelyre vitette s 40

 

  • 1)Szájhagyomány.

 

  • - 13 -

aranyat követelt tőle.1) Hogy hogy került vissza, azt nem lehet tudni, mikor történt, az sem bizonyos, mert a kérvényről, melyet a pohár visszaszerzése ügyében a felsőbb hatósághoz intéztek, hiányzik az évszám, de valószinü, Rákóczi Ferencz-féle szabadságharcz  alatt, a magyarokat üldöző labanczoktól telhetett ki ilyensmi, kik előtt nem volt szent semmi.

         Sok kutatásom eredményeképen csak e néhány papnak nevét tudhattam meg: Kapussy Miklós, ennek fia , szintén Kapussy miklós, a fentebb már emlitett Nánássy esperes, Szatmári Ferencz és bartók Sámuel, 1772-1803-ig Kendi Sámuel, 1803-1855-ig Kendi ferencz, 1855-1895-ig Karácsony Mózes  és ennek halála után a jelenlegi lelkész: Csia Kálmán.

         Basta szomorú korszakánál hagytuk el a község politikai történetét, s folytatjuk tovább, amennyiben arról emlékeink maradtak fenn.

         Régi irások  közt kutatva, sok nevezetes okmányt láttam, de ezek inkább egyes családokat érdekelnek, hogyan szerezgették meg az ősök azon birtokot, melyeket  tovább megtartani nekünk és az  utánunk következőknek kötelessége. Hanem bár csak valamely családot is érdekel, de kortörténeti szempontból oly fontossnak tartok egy okmányt, hogy azt egész terjedelmében közlöm, hadd lássuk, mi mindent fogyasztottak őseink egy tatárjátás alkalmával, csak az a kár, hogy melyik családra vonatkozik.

         „1. Anno 1648. die 8. aprili az Jakab Tamás házánál hat ejtel2) bort atunk 7 penzest a biraknak.

         2. ugan eteden Kazas Istvánnit ot ejtel bort nioc penzest.

         3. Birtalan Jakabnit 11 ejtel bort nioc penzest a biraknak.

         4. Adorján Jánosnit 4 ejtel bort a procatornak het penzes bort.

         5. Kelemen Jánosnit öt ejtel bort het penzes bort az biraknak az procatornak.

 

            1) Orbán B. Székelyföld I. 145. l.

            2) Egy ejtel mai mérték szerint 2.5 liter

 

- 14 -

         6. Boldor Janosnit egy kupa bort az procatornak farcas gorgnek 6 penzes bort.

         7. hogigai Péternit 12 ejtel bort az magunk házától 8 ejtel bort vittunk fel ennek az 12 ejtelnek, az niocat az kit a magunk házától vittunk ot penzre tuguk ejtelét.

         8. hannag Miklósnit 3 ejtel bort nioc penzest

         9. Anno 1649 király biró uram jele leven az bizon fele(le)tiért denarie 6.

         10. Nagh Mihalyni hercegh Peter hozott 11 ejtel bort 6 penzes bort.

         11. Sofalvi Miklós hozot hat ejtel bort Szabó Jánosnúl 6 penzes bort

         12. Adorján Jánosnul hozattam három ejtel bort 6 penzes bort

         13. Boldor Pal hozot 2 ejtel bort 6 penzes bort

         14. Simofi Demeternit ot penzt atunk serert

         15. Ugron tovén az mikor vallattunk fel ejtel bort 3 penzes bort

         16. az micor az genealogiat es az peres öregséghez való verségünket megbizonitottuk az amagunk házunknál 10 ejtel bort 6 penzes bort egh barant 25 penz tuguk

         17. az micor meghbeceltetenek Vas balás és Vas gergely Sert hozatunk egh vedret 2 penzert deak mihalynénul egh fel barant kit hazul vittunk czakh tizenegh penzre tugguk, ezek az Nagh Imre házánál voltak.

         18. az mikor az öregséget meghoztuk az hon valót az gagi Pál házánál koltottünk 56 pénzt

         19. adunk 12 veder bort s egh sajtot.”1)

 

         Ilyen vigan tettek törvényt az ősök, de bizony a bekövetkezendő háborús időben nekik sem jutott idő a vigalomra. Ujabb és ujabb fejedelem jelöltek jöttek a nyakára, hol a bécsi, hol a konstantinápolyi udvar támogatásával, s a kiknek éppen a fejedelmeket ajánlgatták azokat, a népet pusztitotta mindkét fél. 1661-ben is ennek a következménye volt,

 

  • 1)Eredeti a tarcsafalvi Pálffy család levéltárában Pálffy Györgynél 172. szám

 

  • - 15 -

 

hogy annyi etédi és körispataki székely vesztette életét Sajgónál, a honnan nevét is vette. Ez idő óta van Etédnak Máthé vésze nevü határrésze. Ugyanis Csélyében a tatárok elől elbújtak, haza küldötték Máthé uramat élelemért, de amint visszatérne, a tatárok észre vették s azon helyen, melyet nevéről neveztek el, meggyilkolták.1) Nem csoda, ha az elkényszeredett székely nép, melyet mindenki ellenségnek tekintett s melyet már majd minden jogától megfosztottak, előbb Thököli, aztán II. Rákóczi Ferencz zászlói alá tömegesen sorakoztak, küzdeni a maguk és magyarországi testvéreik szabadságáért. Thököli zászlói alatt küzdöttek már az etédiek, ami látszik egy eskető levélből, hogy 1683-ban a Tiszán túl táboroztak, ahol etédi Imreh Ferencz helyett Gagyi István fizette meg a fejváltságot.2) S hogy Rákóczi zászlója alatt is sokan harczoltak, kitűnik azon eskető levélből, melyet az Apaffy-féle birtok ügyében 1758-ban vettek fel.3)  A 3-ik tanú Sófalvi István küsmődi primipillus, hasonlóan a többi 53 tanuhoz, azt vallja, hogy Etéd-falu (igy) mindig szabad székely volt, amit bizonyit az is, hogy a „többi székely szabadsággal élő falukkal együtt a tiszteknek parancsolatjából, lovas és gyalog katonákat adott a fejedelem Rákóczi Ferencz segitségére, kik közül Kolozsvárnál, Segesvárnál ezen falusiak közül, úgy Holdvilágnál 17-en, sőt többen a harczon elvesztenek és ottan-ottan a székel szabadsággal élő falu a czellengő katonáktól sokféle prédálásokat szenvedett.” 30-ik tanú Keresztély György vallja, ő nagyon jól tudja, hogy a kuruczvilágban az etédiek részt vettek, mert ő maga is az  etédiekkel egy zászló alatt harczolt. Valamint a 32-ik tanú, Rigó Mihály is azt vallja, hogy Etéd első falu lévén, feles gyalog és lovas katonákat adott a fejedelem hivségére, szabadságának megtartásáért.” Korda János körispataki 34-ik tanunak a vallomása is rendkivül érdekes, mert ebből meg tudjuk, ki volt az etédiek

 

  • 1) Szájhagyomány

  • 2) Somodi Domokos leveles ládájában levő eredetiről.

  • 3) Eredeti a község levéltárában

 

  • - 16-

 

hadnagya Rákóczi táborában. Ugyanis a tanú azt vallja, „kételenitettünk ki gyalog, ki lóval, magunk szabadságunk megtartásáért, fejedelmünk hívségére táborba menni s fegyvert fogni, jelen lévén ugyanakkor az etédi falusiak közül is a táborba kinevezett katonák egy hadnagyukkal, néhai Máté Miklóssal, az mostani életben lévő etédi Máté Mártonnak az édesatyjával, e vala nekünk is dicséretes hadnagyunk.”

         Ott voltak s küzdöttek dicsőséggel. S ti névtelenek, kik a zsoldos golyótól találva elhulltatok a székely szabadság védelmében, pihenjetek csendesen, legyen könnyü nektek a honi föld, mely szült, ápolt és eltakart, s könnyitse pihenéseteket e néhány szó megemlékezés, hisz szivünkben is ledönthetetlen emlék van emelve számotokra, s ha szükség lenne, a ti nemes alakotok lenne vezércsillagunk.

         A sok háboruzás alatt megtizedelt lakosság közé becsap a döghalál s „udvarhely és marus-széket pusztitjaa, úgy, hogy sok falukat a lakosoktól megüresit.”1) A lakosság teljes kifosztásához, tönkre tevéséhez, elkeseritéséhez hozzá járul még a katonák elszállásolása és ellátásának nyomasztó terhe is. Mily borzasztó sokba kerül az elsanyargatott népnek ez, hiisz csak egy közkatonának egy hónapra 2 véka búza, lova számára pedig harmadfél köböl zab (köblét öt vékával számitva) s egy szekér széna járt, de még nagyobb teher volt, midőn a gazdának kellett koszttal is ellátni a katonát, mert azok rendszerint semmivel megelégedve nem voltak, hanem jogtalanul tovább sarczolták a népet s oly nagy szabadságuk volt, hogy az embereket saját szolgálatukra hajtották. Hiába tiltották meg a visszaéléseket, azok mégis napirenden voltak.2) Ilyen viszonyok voltak a székelyföldön 1702-ben.

         1703. szept. 25-én a gubernium azt rendeli Pekry Lőrincznek, a szék főkapitányának, hogy „Udvarhely-székből jó fegyveres, paripás, egész vitézlő (primor?) rendből 330 lovas minél előbb felüljön s ki-ki Maros-Vásárhelyre jöjjön.” Titokban válogatták ki ezeket s

 

            1) Székely Oklevéltár VII. 27. l.

            2) Udvarhelym. tört. 410. old.

 

- 17 -

tisztjeik ugron Tamás, Pálffy Zsigmond és Kádár Mihály voltak. A székelyeknek azonban sehogy sem tetszett a labanczkodás, a kiktől amúgy is annyi igazságtalanságot kellett eltürniök, s ki csak tehette, bármi úton kihúzta magát alóla, sokan még lovukat is eladták, csakhogy a németnek szolgálni ne kelljen. S igy történt, hogy Rákóczi zászlója alatt sokkal több székely küzdött, mint a labanczoknál, s nem lehet csodálni, hogy 1703. decz. 21-én Balázsfalvánál, a gr. Pekry Lőrinczczel levő udvarhely-székiek könnyen elfogatták magukat és azonnal fel is esküdtek kurucznak Rákóczi zászlói alá. Igy tettek a többi székely székek is. Ezeket azért kell felemlitsem, mert Pekry kuruczai is ott voltak 1704. elején a szerencsétlen holdvilági ütközetben, a hol annyi etédi elesett, akik bizonyára az ő csapatában ontották vérüket a szabadságért.

         Lelkesültségük, elkeseredettségük mellett bizonyára nem kis befolyással volt arra, hogy kuruczokká lettek a félelem tőlük és a labancz iránti gyülölet is. Hisz midőn látták a székelyek, hogy a szent ügy elveszett és az udvarhelyszékiek felesküdtek a „császár” hüségére, ennek daczára 1707. nov. 16-án udvarhelyszékre, katonaság élelmezésére 5000 köböl búzát, 6000 köböl zabot és 300 szekér széna adót vetnek ki,1) s mindezen terhekből kijut Etédnek is bőven.

         1709. november 8-án kérelmeznek is az etédiek, hogy mivel a sok terhet nem birják, könnyitsenek a katonai porczió beszolgáltatásán, de azt a választ kapták, hogy csak szolgáltassák be, mert különben megbüntetik.2) Hogy mennyi lehetett elgondolhatjuk abból, hogy 1802. nov. 1-től, 1803 április 31-ig 682 kenyér, 1860 porczió zab és 1860 porczió szénát kellett beszállitani Parajdra. Hát még hozzá számitva a községnek más terheit, a mely 1372 Rf. 8 krt tett ki.3)

 

         De az elszállásolt katonaság, amaly a mi vérünkből való vér, mit sem törődik ezzel, a mit igen

 

  • 1) Udvarhelym. tört. 427. old.

  • 2) Etéd község levéltára.

  • 3) Etéd község levéltára  Községi számadások.

 

  • - 18 -

Hathatóan bizonyit Király Mihály panasza a kézs (szék?) tiszteihez, 1746-ban, aki azt irja, hogy V. Kollenelly úr a tiszteivel kiüzte a házából s neki házat kellett fogadnia, csürit, pajtáját saját lovainak foglalta le, szalmáját a lovai alá hordatta, „úgy hogy 30 kalangyából alig marada 5,” fáját elégette, s még azt sem engedte meg, hogy magának a saját uddvarán csürt épitsen, mert zavarja a kopácsolás.1)

         Igy sarczolták a szegény népet, melyet a pstis is annyira megtizedelt, hogy Cserei szerint 1710-1712-ig 100,000 ember esett áldozatul.2)

         Alig heverte ki azonban ezen borzasztó csapásokat a nép, 1717-ben ujra beköszöntött a pestis, karonfogva szárazsággal és ezeknek következményével az éhinséggel, s az ezekkel járó pusztulás, annyira, hogy Erdély lakóinak felét majdnem kiirtották. A szárazság oly borzasztó volt, hogy 1717. pünkösdjétől 1718. szeptemberéig egy csepp eső sem esett, patakok, tavak kiszáradtak s a hőség oly rettenetes volt, hogy a fenyőfa meggyúlt és lánggal égett. Termés semmi sem lett. Ha volt is valahol valami, 13 kalangya búza alig adott egy vékát.  És e szükségnek nyomában járt a borzasztó állapot, hogy a nép fát, makkot, dögöt rágott, sőt Osdolán még a holttestek evése is előfordult, midőn már a döglött kutyák húsából is hifogytak.3) Sokan pedig, hogy az éhalál kinjait elkerüljék, vagy hogy családjuknak legyen mit egyenek, magukat felakasztottak.

 

         S a szegény sokat szenvedett nép türte és fizette a lelketlenül ujabban és ujabban kirótt adót, s midőn elhangzott a királyi szó a hü magyarokhoz, hogy mentsék meg a trónt, újra fegyverben látjuk a székelységet s vele Udvarhelyszéket. „Bözöd, Etéd, Bögöz kerületéből 1758-ban a hétéves háboruban harczra készen volt 147 nemes, felszerelés pedig, ló 115, kard 91, flinta 97, pisztoly 84 pár és 4 egyes,”4) s

 

  • 1) Eredeti panasz a község levéltárában.

  • 2) Cserei hist. 474. l.

  • 3) Udvarhelymegye tört. 450-452. l.

  • 4) Udvarhelymegyei levéltári összeirás.

 

  • - 19 -

parancsnokok lettek: kovács Imre, Gálfy Mihály és tarcsafalvi Pálffy Pál.

         Míg a székely nép ontotta a vérét, s harczi babéraihoz ujabbakat füzött s a világ csodájára három hatalmas birodalommal szemben megmentik a trónt, addig idehaza meg akarják fosztani kiváltságaiktól s a hajdani dicső székely nemzetből egyszerü határőröket akarnak csinálni.  De akadtak, a kik hivatkozva ősi jogaikra, meg merik tagadni, ezeket mint összeesküvőket fogják el és börtönözik be. Igy járt Simon István is Atyhában. Azért nevezetes ez Etéd történetében mert innen indult Simon elfogatására 1763. julius 26-án 30 közlegény és egy hadnagy, aki elég alávaló volt a barátság álarcza alatt bejutni Simonhoz s vadászatra csalva, az erdőben elrejtett katonáival elfogatni s Szebenbe vinni, ahol bár semmit rábizonyitani nem tudtak, mégis 5 évi börtönre itélték. Másik társát Borsai Nagy Istvánt Udvarhelyszék alkirálybiróját pedig, állitólag börtönében megfojtották. Ez volt a jutalmuk önfeláldozó szolgálataikért.

         Elkalandoztunk kissé a község történetétől, de szerintem figyelemmel kellett kisérnünk a község lakosai hazaszeretetének megnyilvánulásást.

         De nemcsak a hazáért álltak oly gyakran fegyverbe, de a szomszéd falukkal is századokon keresztül küzdöttek egy-egy határrészért. Egy eskető levél1) szerint Körispatakkal 1580-ban megkezdődik, s még emlékezhetnek sokan rá, hallván apjuktól, hogy sokszor felfegyverkezve vonultak ki a községek a saját igazuk mellett. Folyton ujabb és ujabb tanukihallgatásokat tartanak s nem csoda, ha sok százra megy a kihallgatott tanuk száma.

         1579-ben kezdődik meg a per Szolokmával Csélye miatt s csak nemrégen, mintegy 300 évi huzavona után fejeződött be, persze az etédiek szerint csalással, mert egy szolokmai ember földet tett a csizmájába faluja határából s ugy esküdt meg

 

  • 1)A határperekre vonatkozó eskető levelek a község levéltárában vannak

 

  • - 20 -

Csélyében, hogy az a föld a melyen áll szolokmai. Ezen per még 1802-ben jul. 15-én tart s hogy teljesen mikor fejeződött be, nem bizonyos. Csélye miatt nem csak Szolokmával, hanem még a marosszéki Szentistvánnal is perben állott, s az Apaffy-féle kihallgatás szerint 1600. elején megkezdődött.1) s végre 1755-ben deczember 3-án lépnek békességre, átengedvén Etéd Nagygarad-virgó lapossát Szentistvánnak. De későbbi perlekedésnek akadunk még nyomára, igy 1824-ben, a midön a község Atyhával is perel, mert a határdombokat széthányták. Százados pere volt a községnek Énlakával is, melyre vonatkozólag egy 1781 jul. 7-ről fennmaradt eskető levél, mint régóta folyó perről emlékezik meg. Ezen pernek közel napjainkban, csak 1884-ben lett vége, mikor a határjelzőket véglegesen felállitották.

         Mielőtt egy pár nevezetes eseményt emlitenék fel a község beléletéből, érdekesnek tartom közölni Baczó József dullónak egy 1736. szept. 15 én Bágyban kelt rendeletét. Ugyanis azt rendeli, hogy:

         „Kegyelmetek ezen levelem vevén, ki ki a maga falujában a nemes szék végzése szerint a kik a tilalmas helyen dohányoztak egy-egy sustákot harmadnap alatt felszedje és hit szerént számba adja s hozza kezemhez”…

         Továbbá „a hol még a mult télen a guzsalyasok öszve gyültek, aki házához arról is kegyelmetek feleltessenek, és névszerint, és mindeneket kikeresvén nékem kiadja. Ugy a káromkodásról is szorgalmatosan feleltetni el ne mulasszák.” Sőt büntetést szab ki, ha rendeletének nem tennének eleget. „Különben tudtára legyen minden biráknak, hogy ezen parancsolat szerint a dologban el nem járnak s valamely fogyatkozás lészen a birók miatt, legelsőbben a birók 17 frtig megbüntettetnek. Ha pedig közönséges faluk vakmerősködnek  36 frtig büntettetnek.”2)

         Az etédi biró október 10-én vette e rendeletet, s nem az, hogy mennyiben tett eleget, hanem az

 

  • 1) 50-ik tanú Osváth Sámuel.

  • 2) Eredeti a Somodi Domokos levelesládájában.

 

  • - 21 -

érdekes, hogy milyen szigorusággal őrködtek az egyesek és az egész község becsülete felett. Hasonló ehhez egy 1803. junius 6-án kelt rendelete is a szék tiszteinek, melyben a táncztartásokra vonatkozólag is intézkednek. Úgy látszik, sok panasz érhette a szék ifjuságát, mert igy kezdik a rendeletet:

         „fájdalommal kelletik tapasztalni, hogy némelyek nem gondolván sem az Isten, sem a haza törvényeivel és az felsőbb rendeletekkel, a szent innepi napokat, melyet az anyaszentegyház a szent úristen nevének dicsőitésére rendelt, tánczolással, bujálkodással és munkálkodással töltik el… szokásba jött az innepek megkülönböztetése nélkül való táncz, melylyel együtt jár a részegeskedés, bujálkodás és káromkodás, melyekért a hatalmas Istennek csapásait méltán várhatjuk, melyre nézve parancsoltatik kegyelmednek:”

  • 1. „A ki vasárnap dolgozik, 12 mfrtig, a paraszt 12 pálczaütéssel büntetendő.

  • 2. „Karácson első és másod napján, uj esztendő napján, nagypénteken, Húsvét első és másod napján,  áldozó csütörtökön, Pünkösd első és másod napján, adventben vagy  nagy bőjtben tánczolni ezen nemes szék régi Constitutiója szerént nem szabad, azért, akik ez ellen hibáznak, a gazdák, a kik a tánczolóknak szállást adnak 36 frtig , a muzsikusokat 25 pálczával, a tánczolókat 12 frtig, vagy ha paraszt, 12 pálczával büntesse kegyelmed.”

  • 3. Szombaton estve nem volt szabad tánczolni s kalákát csinálni, „mivel ez által a vasárnapi Istentisztelet megrontatik,” mert sokan részegen mennének a templomba, s a fenti büntetéssel sujtatik.

  • 4. Rendes mulatságra az ifjuságnak megengedtetik a közönséges vasárnapokon a két templomozás után naphaladatig, de a kik éjszakára nyújtják a tánczot, szintén a fennti büntetéssel sujtassék, mert hétfőn, a kik éjjel tánczolnak, dolgozni nem tudnak.1)

  •  

  • 1) Egykoru másolat a község levéltárában.