• - 22 -

      Sok igazság, helyesség van ezen rendeletben s sok község van ma is a hol bizony szükség volna ilyen rendeletre.

     A község belbékéje századokon keresztül oly ritkán zavartatik meg, legalább a mennyire a ránk maradt okmányok bizonyitják, hogy ez valóban csodálatra méltó. A vásárokon összeverekedett örmények, czigányok esete elenyészik, hiszen ez a község elő- vagy visszafejlődésére semmi befolyással nem voltak és nem lehettek.

         Legelőbb, melyről okmányaink tanuságot tesznek, egy szerződés szolgáltat okot a békétlenségre, melyet a gagyi és tarcsafalvi Pálffy családokkal kötöttek. Ugyanis a pünkösdi vásáron addig senkinek sem volt szabad sem bort, sem sört eladni, míg a fennt nevezett család 3 negyven vedres hordó bort el nem adott. Hogy mikor és mi módon szerezték meg ezt a jogot, kikutatnom nem sikerült, de hogy a vásár-jog megadása után nem sokkal meg volt, bizonyitja az, hogy bár a vásárt 1593-ban kapta meg Etéd, s már 1615-ben a Pálffy családdal  megbékéllik, mert mások elég merészek voltak a tilalom ellenére italt eladni. 1627-ben, 1666-ban, midőn a falus biró herczegh György volt, ujra csak békülnek. Századokon keresztül meg volt e joga a családnak, de mindkét félre igen sok kellemetlenséggel járt, mert kiadta a család a jogát, s a bérbe vevő sokkal többet eladott mint szabadott volna, s megkárositotta a község lakóit. Végre 1834. május 12-én kelt szerződés1) szerint 40 Rfrtért a község árendálja ki s igy megszünik az örökös kellemetlenség, de hogy a család joga megszünt volna, annak nyomára nem akadtam.

         Másik huza vonának oka a Birtalan család nemessége volt, mivel a község nem akarta elismerni, s őket törölni a közterhek alól, azt állitván, hogy a nemes levél más családra vonatkozik. Hosszu ideig tartott a per s végre is a Birtalanok a falu közterheinek viselésére köteleztettek.2)

 

• 1) Szerződés a község levéltárában.

• 2) Periratok a község levéltárában.

 

• - 23 -

Szintén nevezetes összetüzése történt a falu lakosságának a biráskodás miatt, mert igen sokan magukat lófőszékelyeknek tartották s nem akartak biráskodni. Erre vonatkozik a sokat emlegetett Apaffy-féle eskető levélben a 34-ik  tanú, Korda János vallomása, a ki ezt mondja:

         „az egyházi nemes lófő és darabonti személyek összeháborodván, a királyi parancsolat szerint a nemes szék tisztei majd minde faluban kimentenek és mindenkinek számát megvizsgálván szabadságukról szóló levelükkel együtt a ki primpilláris levelet nem tudott mutatni, a darabonti rendbe tétetett és biróság viselésére hagyatott, ugyanekkor a faluban is tudom megvizsgáltatták,” azt hiszem e vizsgálatnak  volt eredménye azon összeirás, mely másolatban a falu levéltárában van. Ez azt mondja, hogy az 1721. és 1751-iki összeirás szerint Etéden Armalisták voltak:

         A Király familia,   mely helyett 1751-ben a Gáspár familia  (vétetett fel?)

         Gálffy familia,    képviselve Ferencz és Mihály által,

         Hodgyai  familia,    képv. Gergely által,

         Székely Sámuel,

         Sidó Mihály.

         1754-ben pedig valamely ügyben, aligha nem közmunka alól felmentésre csak a Pálffy és Hodgyai család nyernek decretomot, az etédi primipillusoknak 1824-ben a közmunka kiterjesztésének ügyében tett kérvényük szerint.1)  És ezen családok közül is a Gálffy Martonosból, a Hodgyai Hodgyából jött be s ez utóbbinak egyetlen képviselője Bekő Ferenczné Hodgyai Rebeka, fi-ágon már kihalt. A pálffy Gagyból és Tarcsafalváról volt bebirós, a Székely és Sidó család szintén csak beszármazott s ezek alapján azt hiszem jogosan következtetem hogy ezen összeirás, vagy az idegenek összeirása, vagy a lemásoló családjára és rokonságára vonatkozik. Annál is inkább,

 

• 1) A község levéltárában van az eredeti.

 

• - 24 -

mert az 1627. évi Bethlen Gábor-féle összeirás szerint Etéden lófő 19, gyalog 33, szabadszékely 16, jobbágy10, jövevény 19, igazolatlan 20 volt.1)

         Ezek után én képtelenségnek tartom, hogy alig egy század alatt igy leapadjon a nemesség száma. Annál is inkább, mert az Apaffy-féle eskető levél szerint a tanuk által, mind, mint ősi székely falu emlittetik, melynek lakói mindig szabad székelyek voltak. Ezen tanuk közt nem egy volt, akinek apja a 600-as években született s a tanuk pedig azt, mint még apjuktól hallottakat vétetik jegyzőkönyvre.

         Ennyire belemélyedvén a családok történetébe, szólok e helyen egy néhány családról, hiszen ezek nélkül nem volna falu s falu nélkül ország és haza, s tulajdonképpen a falu története nem más, mint a családok történetének összessége. Sok olyan család volt Etéden, melynek létezését talán azok sem tudják, akik azoknak birtokait szántogatják. Ilyen az Adorján  család, melyek azt hiszem Adorján törzsfőnök ivadékai, kihalt és birtokait a csiszérek kapták. A  Bodoki  utódaik a malom utczai Gagyik és Sipos, a  Sebestyén –ek birtokai a Gedőkre és Csiszérekre maradt.  Czimbalmos –oké a Bekőkre, a Hadnagy –oknak a Máték örökölték birtokait.  A Ferenczy  család is eltávozott Etédről s vagyonuk négy részre oszlott, a Korondi, Bertalan, Jánosi és Gothárd családok közt.  az Albertffy –ek javait a kelemenek birják, az Antal  családét a Bődörök. Kihalt család még a Fülöp és a Tóth.  A Kovács, ugyszintén a Pálffy –ak birtokainak jó részét birja Somodi Domokos. A Domokos  család Marosvásárhelyről jött s utódaik a Faluvégi és Gothárd. A Szabó  család egy 1764. okt. 8-án kelt eskető levél2) szerint Körispatakból származott, s birtokaik a Gálffy, Gagyi és Somodi családok között oszlott meg leányágon.  A Rigó  birtok a Bekő és Király családra szállt.  László családnak utódai a Piroskák, kik egy 1795. márcz. 5-én kelt eskető levél szerint

 

• 1) A község levéltárában levő másolat.

• 2) eredeti a Somodi Domokos levelesládájában.

 

• - 25 -

Firtosváraljából származtak Etédre.1)  A Bálványosváraljai 2) csak egyetlen képviselője volt falunkban, egy papnak a fia, ki mint szücs mester jött be, s vele ki is halt.

         A  Birtalan –ok Bethlen Gábortól kapnak nemes levelet 1625-ben.     Somodi,  Kelemen,  Gagyi,  Péter,  Simon,  Imre családoknak 1771. jan. 8-án erősiti meg nemes levelét Mária Therézia, ugyszintén a  Gedők-ét és a Kovács családét, melyeket II. János adományozott 1570. április 7-én.  A fenntebb emlitett s Mária Therézia által megerősitett nemességek is valószinüleg akkor keltek.

         Egy másik Gagyi család Verespatakról származott be, melynek jelenlegi képviselői községünkben: Lajos és László.  Dömén  József Farkaslakáról jött be, a kivel sok pere volt a községnek, mert mindegyre oly jogokat akart magának követelni, melyek nem illették meg3) neve mégis szép emlék-képpen maradt az utódokra, mert az ő nevéről elnevezett kertet 1871. ápril. 27-én kelt ajándékozási szerződésben, özv. Kendy Ferenczné Orbán Judit és Fekete Sámuelné szül. Kendy Kandida a községnek ajándékozza iskolai czélokra.4) Itt vélem megemlittendőnek a Gálffy  család bejövetelét, amennyiben Gálffy Lajos egy Dömén leányt vett el és igy költözött át Martonosból a XVII. század vége felé.

         1691. márczius 8-án egy szerződésben előfordul Magyarországi  András, Sándor István, Imreh Mihály, Bodor János. 1685. jul. 7. Dósa György falusi biro s még 1814-ben is előjön Dósa  Mária Somodiné. 1719. aug. 22. Ravasz János, Lomniczi Boldizsár.

         Ennyit tudtam összegyüjteni a nagyrészt kihalt vagy eltávozott családokról. Érdemesnek tartottam felemliteni, hiszen ők voltak előttünk, a kik a községet fenntartották, felvirágoztatták.

 

• 1) Somodi Domokos levelesládájában levő eredetiről.

• 2) nemes-levelük bertalan Eleknél

• 3) Periratok a község levéltárában.

• 4) szerződés a falu levéltárában.

 

• - 26 -

 

Egy 1792. jun. 24-iki szerződés szerint Király István szőlőföldet ad el Boronás oldalán, mit azért emlitettem fel, mert bizonyitéka, hogy ekkor még termett a szőlő Etéden,1) sőt 1851-ben is volt 1 hold 400  -öl.

E község is, mint annyi más, nem egy vallásfelekezethez tartozott és tartozik, hanem szép számmal vannak róm. katholikusok is. Rövid történetét az egyháznak itt mondom el, mert a község történetében is körülbelül az egyház alapitásának idejében vagyunk. A firtosi minorita minorita szerzetesek tették a papi szolgálatot egész 1783-ig, a mikor egy nagy hóvihar rendházukat a Firtos várában tönkre tette s a szerzetesek Etédre költöztek. Oda, ahol a mai plébánia van, mely telket Mária Therézia a róm. kath. egyháznak adományozott volt. Ez udvar azelőtt katonai birtok volt, melyen laktanya állott, de 1792. szeptember 8-án dühöngő tüzvész hajlékukat és kis kápolnájukat is elhamvasztotta s a szerzetesek Árcsóba költöztek, a honnan rendesen egy-egy szolgált be egészen 1873-ig. Ezóta vannak világi papjaik. Nevezetes szerzetes papja volt az egyháznak  Bardócz   Sándor,  a ki az aradi vértanuk közül   Schweidel   Józsefet  és  Török  Ignáczot    kisérte a vesztőhelyre, s ő volt az akit elkergetett Howiger várparancsnok, midőn Schweidel holttestéért könyörgött nála. Csak akkor tudta meg Etéd, hogy a szomorú napnak egyik tanuja volt az ő róm. kath. papja, midőn Kolozsváron elhalt.2)  Az első világi lelkésze Pandur Márton volt, de rövid ideig, utána 1876-ig  Vitos Mózes, kit követett Kovács József 1898-ig, kinek halála után pár hónapig Gaál Elek s végre a jelenlegi plebános, Pap Gyula. Az egyház tulajdonképeni  megalapitója Dr. Fogarasi Mihály püspök, a ki a régi düledező papi lak helyett ujat s 1876-ban templomot is épittet, tornyot azonban csak 1889-ben emeltek diszes kis templomuk mellé3) az erdélyi vallásalapból.

 

• 1) Eddig szóló okmányok Somodi Domokos levelesládájában.

• 2) Gracza Gy. Szabadságharcz tört. V. 857., és 866. oldal.

• 3) Adatok Pap Gyula plébános úr elbeszélése után.

 

• - 27 -

Fennebb inkább a kihalt családokról szóltam, vagy a melyek már községünkből eltávoztak , annál is inkább, mert hála a székelyek gondviselő Istenének, a jelenlegi családok oly szép számmal vannak képviselve, hogy azoknak  kihalása századok mulva sem következhetik be. S most ujra felvevén az elejtett fonalat, folytatjuk a falu történetét, hisz oly sok megerőltető nyomoron ment keresztül, hogy annak elhallgatása a falu történetének igaz tükörét törné szét. Nyomasztó, s a falu lakosaira igen nagy teherr volt a posta hordozás, melynek könnyitéséért nem egyszer irnak fel a szék tiszteihez, igy 1790-ben, s utasitja is a királybiró a dullót, hogy oly falukat rendeljen segitségül, melyben kevés az ármálista, de hogy ezen rendeletnek nagy eredménye lett volna, nem hiszem, mert ujabb és ujabb panaszok merülnek fel, melyek még 1815-ben sem szünnek1)  s a községnek amugy is elcsigázott népét még jobban sanyargatta az 1815-ben beköszöntött „szük világ,” midőn egy véka búza 15 frt volt s mégis arra kényszerittetett Etéd népe, hogy saját kenyerén 13 hétig dolgozzék a czekendi uton, s e drágaság annál érzékenyebb volt, mert alig pár évvel előbb 1812-ben, decz. 9-én Török Pál által kiadott hivatalos jelentés szerint egy véka tiszta búza 1 frt 36 kr, egy véka törökbuza 1 frt 30, egy font tehén hus 3 kr, berbécshus 2.5 kr, kecske hus fontja pedig 1.5 kr.  Egy lud 30 krajczár, egy récze 15 kr, egy kakas-pulyka 1 frt 30, közönséges pulyka 1 frt, egy tyuk 10 krajczár.2)

A katonaság tartásának terhe sohasem szünetel, mert nem elég, hogy a községben is katonaság van elhelyezve, de 1806. április 11-én, a midőn az igen távol fekvő homoród-karácsonyfalvi raktárba kellett szállitani a katonaság élelmét, a község megbizásából Gedő Lajos jegyző, kénosi Orbán Mihálytól 510 porczió búza, zab és szénát vásárol, adagonkint 40 krajczárjával, hogy azt a raktrárba be is szállitsa.3)  Megjegyezvén, hogy egy egykoru jegyzőkönyv szerint,

 

• 1) Vonatkozó panaszlevelek a község levéltárában.

• 2) Eredeti a község levéltárában.

• 3) mft.

 

• - 28 -

ez évi kirovás 1000 p. búza, 1000 p. zab és 1000 p. széna volt.

         A pálinka szabad főzése és árulása már ekkor el volt tiltva, de hihetőleg csak ezen évre, mert 1806-ban kérelmezik az etédiek, hogy a mult évi rossz időjárás miatt elromlott gabonából pálinkát főzhessenek, a mit Br. Henter Antal főkirálybiró engedélyez is január 27-én, de a szükségre való tekintettel csak az elromlott gabonából.1)  Ugyan ezen időből való a királybirónak azon rendelete is, hogy a dullók ne kivánják ingyen a biróktól  ő nagysága (királybiró)  és a tisztek részére az ellátást és a költségeket.2)  1809-ben Péter István követeli az országgyülést megelőző tárgyalásokra vonatkozó 50 frt költséget.3)  1811. julius 11-én a borzai sánczokon dolgoznak az etédiek, ami kitünik abból, hogy Török Dániel komiszáros haza bocsájtja kelemen Istvánt, mivel maga helytt mást állitott.4)  Ennyi mindenféle baj nehezedett Etéd lakosaira, nem csoda tehát, ha 1812. február 19-én a primipillusok és pixidáriusok kérésére a szék tisztei elrendelik, hogy az út csinálásában az ármálisták Iadományos nemesek) is részt vegyenek.5) és annál inkább nnem csoda, mert Etédnek 1822-ben Kösmőd felé 802, Atyha felé 2704, Körispatak felé 3800 öl utat kellett rendbe tartsanak, sőt ezen kívül Énlaka felé is, melynek hossza azonban ismeretlen.6)  1824-ben a község már annyira el van csigázva, s erdeje, különösen az 1792-iki tüzvész miatt annyira megfogyott, hogy az ecclésiától kellett 138 szál cserefát kérni, a víz által elvitt íííküsmődpatak fedeles hidjának felépitéséhez7)

         Ujabb és ujabb terhek merülnek fel, hisz a katonaság sem elégszik meg a maga porcziójával, hanem folyton lop, rabol. Sőt nyilvánosan is zsarolják a népet, s a mi meg volt tiltva, magánügyeikben is a község előfogatát követelték. 1820-ban a katonaság ellátására Csókfalvára szállitottak junius 15-én 684 adag búza, nov. 15-én 692 adag zab és 677 adag

 

• Vonatkozó engedély a község levéltárában.

2), 3), 4), 5), 6), 7) Vonatkozó okmányok a község levéltárában.

 

• - 29 -

szénát s már 1821. január 29-én 675 adag búza, 665 adag zab és 754 adag szénát.1)  Mindezekből láthatjuk, hogy Etéd a XIX. század elején sem vonta és nem is vonhatta ki magát a közterhek alól, sőt újabb és újabb terhek nehezedtek reá. Nem volt elég a katonaság tartásának nehéz terhe, hanem 1805. decz. 10-én a külföldi háboruk miatt a nemesség összeirását is elrendelik. Ekkor az etédi járásnak első kapitánya tarcsafalvi Pálffy Elek, 2-ik kapitánya szentléleki Pakot István, 1-ső hadnagya tarcsafalvi Pálffy József, 2-ik hadnagya tarcsafalvi Pálffy Dávis volt. 1809-ben történt az utolsó nemesi felkelés, nemcsak  Udvarhely megyében, hanem az egész országban, mely alkalommal az etédi járásban 43 lovas  és 135 gyalog nemes iratott össze.2)  Ezen időből való egy okmány, melynek szélén jegyzett 1809. annak keltét jelzi és a mely a székely nemességnek haboru esetén a felkelésben való részvételét határozta meg, s melyet egész terjedelmében közlök:

• 1. Hogy minden székely nemes maga személyesen tartozik felülni jó lóval készülettel a maga költségén. Míg maga szolgálhat, zsoldos katonát fogadni meg nem engedtetik, akkor sem más nemzetből, hanem a magáéból fogadjon, mert különben meg nem engedtetik.

• 2. A főbb nemesek, kiknek 8 teleknél több vagyon, 2 személy tartozik felülni, az is pedig a birtokos nemessel, a ki másfelül hasonló nemes legyen.

• 3. Az özvegy asszony zsoldost fogadhat, de az is hasonló nemes legyen, melyet ha fel nem találna, fizessen, a domestikálisába, ha az ura lovon szolgált, 300 forintot, ha gyalog 150 frtot, mely az insurrectió számára tartassék.

• 4. Mikor hadi expeditiók tétetnek 18 esztendősökön felül és 45 esztendősökön alól kénytelenittetnek hadba menni, azon alól és felül valók ne kényszerittessenek, hanem a hazában maradjanak.

           5. Minden insurrectió után egy hónapig a maguk zsoldjukon, azután Ő felsége adjon pénzt, ételt lovának

 

• 1) Községi számadás

• 2) jakab E. Udvarhelymegye tört. 547. és 549 l.

 

• - 30 -

s magának. A hazából pedig csak akkor kénytelenittessék kimenni, mikor a haza szüksége és az arra törekvő ellenségnek agyarkodása kivánja.

• 6. A székely katonaság maga nemzete közül válasszon tiszteket, a válassztás pedig önönhatalmukban legyen.

• 7. Fegyvert pénzért Ő felsége adjon és puskaport is. Senki a büntől ne féljen és a haláltól ne rettegjen.1)

           Elgondolhatjuk, micsoda teher volt ez akkor, mikor a községnek fenn kellett tartsa magát, fizetni a katonaság tartását s e mellett még a hadba is ilyen készültséggel kellett kivonuljanak. Annál inkább nagy teher volt, mert ezen időben a nemesség már nagyon kezdett eladósodni. 1828-ban oly nagyfoku jégverés pusztitotta el a község határát, hogy a vetést még lekaszálni sem lehetett. 1818-ban , 10 évvel előbb pedig, oly szük esztendeje volt Etédnek, hogy még 77 frt 55 karajczár királyi segedelemben részesült, mely a község lakói között május 22-én osztatott ki.2)  Nem csoda tehát,  hogy a község lakósainak jövedelem szaporitása czéljából 1838-ban megtiltják az idegeneknek, hogy vásár napján a vásár szabadulásig bort, sört, pálinkát árulhassanak.3)  Az erdő kezelést megszoritották, s kimondták, kinek mennyi fát volt szabad vinni, hogy ez által a község javait védelmezzék.4)  Egy 1837. évbeli kéziratos beszámolóból kitünik, hogy a szebeni országgyülésen mint követ kelemen Miklós volt jelen.5)  A ferdinánd király által 1836. okt. 5-én adományozott heti vásárt 1837. szept. 20-án Sebessy István királybiró nyitotta meg.6)

           És küzd tovább a község a terheknek tömkelegében, míg újra az útcsinálás nehéz gondja nehezedik a falura. Ugyanis  1840-ben épiti a gagy-

 

• 1) Eredeti birtokomban

• 2) A kiosztás kimutatása Somodi Domokos levelesládájában.

• 3) Határozat a község levéltárában

• 4) somodi Domokos levelesládájából.

• 5) A község levéltára

• 6) mft.

 

• - 31 -

kereszturi utat s Ugron Gáspár királybiró ide rendeli az etédieket 3 napi munkára s e közmunka mellett a katonaság tartása is nagy gondot ad. A nemesség már annyira tönkre volt menve, hogy az etédi járásban csupán száz nemes ember volt.1)  És ennyi baj közt, mely végső erőmegfeszitésre kényszeritette a népet, gondja van az elemi csapásokra ishogy a véletlen ellen is védekezhessenek. Gálffy Sándor dullónak 1846. decz. 28-án kelt értesitése szerint az etédi járásból 237 Rfrt és 59 krt fizettek be „tüzkármentőbe.”2)

         A közterhek nehéz súlya nehezedett az etédi székelyekre, s általános volt az elkeseredés, különösen a katonaság iránt, midőn egy szebb jövő biztató reményével, a szabadság napja sütött fel a vén Európa egén, s nemzet nemzet után fogott fegyvert, lerázni a zsarnokság rabigáját. S a feljövő napnak áldó sugarai mellett a magyar nép ls meglátta a rablánczot kezén és lábán, s hatalmas Sámsonként letépi azokat. S ott volt a gigászi munkában a székely is, s ott volt mindenütt, hol a szabadság zászója lengett. Etéd sem maradt el, ott volt ő is a nemzetőr századával, melyben állitólag 400-an lettek volna, hogy a véradót is megadja a haza oltárán. Nincs község a székelyföldön, a honnan annyi szabadsághős került volna ki, hisz csak nekem 150-nek sikerült nevét feljegyeznem, s hányan lehettek, kiknek emlékét ma már csak névtelen hős képp emlegetjük.

         Az egész székelyföldön végig futott a rémhir, hogy a bécsi kamarilla által felbutogatott  és császári katonaság által is támogatott oláhság gyilkolja a magyart. Nincs tere itt, hogy elbeszéljem a fellázitott kannibálok kegyetlenkedéseit, csupán megemlitem, hogy kisenyeden 1848. okt. 19-én, egy óra lefolyása alatt 140férfit, gyermeket és nőt gyilkoltak le.Zalatnán 640 s rövid napok alatt ezrekre megy a legyilkolt magyarok száma, úgy, hogy Gracza György tizezerre teszi.3)

 

            1) Udvarhelymegye tört. 550. l

            2) Értesités a község levéltárában.

            3) Szabadságharcz tört. II. 427.

 

• - 32 -

 Gyulafehérváron Mégai órást elevenen megsütik, egy dombai földbirtokosnak lefürészelték kezét-lábát s derékig ásták a földbe. Naszódon karóhoz kötözik a magyarokat s válogatott kinzásokkal végzik ki. Borbándon Baranyai Károlynak, neje és lánya szeme láttára fürészelték le karjait és fejét, melyet póznára tüzve feleségének kellett a rabló horda kisérete mellett balázsfalvára vinni. Borosbocsárdon Székács gazdatisztét és Péterffy László, a nagyenyedi ev. ref. tanoda tudós tanárát ekébe fogják s addig hajszolják, míg halva rogynak össze. Ott van a legyilkolt Brády család, melynek 14 tagja közül egyet sem hagytak életben, sőt Brády Pálné szopós kis gyerekét azon elevenen temették el.1)

         Ily kegyetlenséggel zavarja meg a békét az a nép, a mely pedig az 1848-iki vivmányok által legtöbbet nyert, felszabadittatván a szolgaság járma alól, a csodálható-e, hogy e borzasztó jajkiáltásra Berzenczey László által 1848 okt. 16-ára hirdetett agyagfalvi székely gyülésre mintegy 50-60 ezer székely jelent meg,2)  főnemes, katona, földmivelő és az asszonynép tarka egyvelegben. „Nagy számban jelent meg, - irja Jakab E. – Etéd, Bözöd, stb. népe, szépen nyirt hajjal, pödrött bajusszal, házi szőttes mellény s talpig magyaros viselet tette őket feltünővé.”  Ott volt Etéd népe is szép számmal képviselve, s midőn a gyülés kimondja, hogy azonnal indulnak az oláhok közé rekedt magyarok kiszabaditására, ott volt az etédi nemzetőr század is Gagyi Elek parancsnoksága alatt, mintegy kiképzett katonaság, mert jókor észre véve, hogy szüksége lehet a hazának jól képzett és bátor katonákra, még a nyár folyamán megtanulják egy őrmester, egy tizedes és egy dobos vezetése alatt, a kik Csikból jöttek volt.3)  Az etédieknek első utja az agyagfalvi rétről Bethfalvára vezetett, s innen indulnak, Erdőszentgyörgy, Gyalakuta, Bessenyőn, Szent-Pálon át Radnóthra, a

 

• 1) Szabadságharcz története II: 396. és következő lapokon

• 2) Mft. II. 377. l.

• 3) Birtalan László 48-as tizedes elbeszélése.

 

• - 33 -

honnan már hirt vettek az oláhok kegyetlenségeiről. Itt hallották meg, hogy későn érkeztek, mert a körül fekvő falvakban legyilkolták már a magyarokat, s különösen a péterlaki gyilkosság bőszitette fel, hogy nyomban utnak inditották az etédi századot, mely a legnépesebb és legkiképzettebb volt. Midőn a Czintus hegy alatt mennének, egy oláh figyelmeztette, hogy katonaság van az erdőben, de nem hallgattak rá, azt hivén csak félre akarja vezetni s a mint az erdő alatt mennének el, egy sortüz fogadta , melynek áldozata lett vagy 25 etédi székely-nemzetőr és Br. Apor györgy zászlóalj-parancsnok. Aztán menekült, ki merre tudott s az etédi század szét volt szórva.

         Azonban Etéd hazafias népe még nem adta meg a véradót, mert a mint e szerencsétlen helyről haza érkeztek, 3-an, Ambrus József, a ki borgónál elesett, király András és Kiss László azonnal önként jelentkeztek honvédnek. S midőn 1849. febr. 16-án Gál Sándor ezredes Udvarhelyről elrendeli a harangok beadását és a sorozatot, nyomban 54-et soroztak be honvédnek s a többi csak azért nem volt besorozható, mert már öregek, rokkantak voltak. Hogy harangot adományoztak volna Gábor Áron ágyuöntő mühelyébe, erről nincs tudomásom, de hogy a véradóval adósok nem maradtak, az bizonyos.  Ott látjuk Péterlakánál a Kelemen család 14 tagját, kik közül négy esett el. Ott volt gagyi István fiával, ott van az öt Király testvér, a 3 Farkas testvér, apa fiával, itthon hagyva feleséget, gyermeket, midőn a közös édesanya, a haza volt veszélyben.

         Az Etédről besorozott honvédek nem sokáig voltak együtt, hanem szétosztották őket, s legtöbben maradtak a II. székely és a 77-ik honvéd zászlóaljnál s a 11-ik veres sapkásoknál. Azonban a II. és 77-ik zászlóaljakból oly sokan estek el, hogy nem sokára e kettőt egyesitették és úgy vitték őket a dél-magyarországi csatatérre. Bem alatt is sokan szolgáltak s bizonyára azok közé tartoztak, a kik megszerettették a székelyeket vele, s a kikről azt irta Petőfi:

 

 

• - 34 -

 

„bokrétát tüznek kalapjaik mellé s dalolnak a harcz mezején.”

         Sajnos nem tudtam mind összegyüjteni azoknak nevét, kik ott voltak a csatasorban s a mit sikerült, azt is Bertalan László volt tizedesnek köszönhetem, ki hazaszeretetének nem egyszer mutatta igazi példáját, s az emberszeretetnek, bajtársiasságnak magható tanujelét, midőn a szintén etédi Szakál István honvédet, aki Abrudbányánál megsebesült, czipelte magával, míg félholtan egy boglya tövében hagyni kénytelen, hogy az oláhok üldözése elől ő is menekülhessen. S hogy Etédnek teljes legyen dicsősége ott küzd férje oldalán Deák Sámuelné Csiszér Katalin, ki nem egy ütközetben vett részt, a többi közt Szeben ostrománál is. Ma is itt él, itt tipeg közöttünk a vén anyóka, mint a letünt nagy időknek élő emléke, mesélgetve a „magyar világban” átélt kalandjait. Már kihalóban van a dicső nemzedék, s e sorok irásakor már csak 10-en, illetve Deáknéval 11-en vannak életben, a kik részt vettek a héroszi küzdelemben. Nemsokára letünnek az élők közül, hogy a szabadság egén egy-egy ujabb csillag jelenjen meg, de az élők közt sem fog elveszni emlékük, míg egy magyar fog élni a földön.1)  S az elcsigázott falu, melyet az oláhok is felkerestek utjokban, honnan a férfiak a táborban voltak a szabadságért, Török Lajos főélelmezési biztos 1849. julius 12-én kelt felhivására 745 p. búza, 745 p. zab, 745 p. szénát szállit a honvédség részére, egy p. búza 4, egy p. zab 9 és egy p. szénát 4 ezüst krba számitva.2)

         Szóval, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Etéd a szabadságharczban is elfoglalta méltó helyét, s első volt az elsők között, s ha kivette részét a küzdelemben, nem volt lakóinak nyugta akkor sem, midőn a zsarnokság ülte ünnepét. Nem tudhatta senki, hogy ma nyugodtan lefeküdve, másnap nem a börtön penészes falai között ébred-e meg, s különösen a kik honvédek voltak, azoknak az életük nem volt biztos.

 

• 1) Adataim Bertalan László  elbeszélése után.

• 2) A község levéltára

 

• - 35 -

1850. május 28-án Bözödről Benedek György hadnagy, alkerületi cs. kir. biztos ad ki rendeletet, hogy Simon Ferencz, Balázsi Mózes, Bödör András, Szőcs Sándor, István József és Szőcs Ferencz honvédekkel a biró junius 1-én Udvarhelyen a sorozóbizottság előtt jelenjen meg.1)  Igy soroztattak be a honvédek, hogy aztán Olaszországban a kétfejü sas szárnyai alatt küzdjenek a népszabadság ellen. Igy soroztatott be Bertalan László tizedes is, ki az egész olasz és krimi hadjáratot végig küzdötte. De nem volt elég a volt honvédek üldözése, még a különben békés polgároknak sem lehetett nyugta. 1850. május 17-én Benedek biztos egy rendeletet ad ki, hogy „Czifra István, herczegh Sándor, kelemen Márton, Gálffy István és Farkas István még mindig fegyvert rejtegetnek maguknál, f. hó 13-án a vidéki dragonyosok által megtaláltattak,” s ezért rendeli, hogy „ezen öt egyént helyből elfogatva, ide bekisértesse, - t.i. Bözödre – hogy őket az illető hadi törvényszék kezébe szolgáltassam.” Ezen kívül személyenként 10-10 pengő forint birságot ró ki. Ugyanez ügyben Ambrus biztos-segéd okt. 15-én kelt rendeletében értesiti az előljáróságot, hogy a fennti 5 egyén 3-3 hónapi börtönre itéltetett, s őket kisértesse be a büntetésük kitöltése végett.2)  Ilyen szomorú világot éltünk az 50-es években, hogy hontalan volt a magyar saját hazájában, s még gondolkozni sem volt szabad magyarul, míg végre 1867-ben megtörténvéna kiegyezés, vége lett a rémuralomnak, s Őfelségének  67. junius 8-án végbe ment koronázásán Etédről is ketten voltak jelen Udvarhelymegye képviseletében, Simon Lajos és Kelemen András,  kik közül az előbbi ott küzdött az olasz egységért garibaldi zászlója alatt.

     Csendes egyhanguságban, a megszokott rendben folytak a község ügyei, míg 1873-ban aza kitüntetés érte Etéd községet, hogy a bécsi világkiállitáson innen választották ki a székely nép képviselőit, mely még oly ismeretlen volt a külföld előtt, hogy a „lófő”

 

       1), 2) Adatok a község levéltárában

 

•    - 36 -

székelyt „lófejünek” gondolták. És valóban méltó képviselőket is találtak Gálffy Póli, jelenleg tarcsafalvi Pálffy Györgyné, e sorok irójának édesanyja és Farkas László személyében. A kikről egy akkori lapban igy ir Komáromy Albert ujságiró:

         „ Meg kell emlitenem Etédről Farkas Lászlót és Gálffy Pólit, kik a székely házban, mint a székely nemzet képviselői voltak 6 hónapon keresztül.1)  Kitartó ügyességgel s valódi otthonos vendégszeretettel fogadták a naponta roppant nagyszámu látogatókat, melyeknek neveivel két könyv lett tele irva. Ott létem alkalmával László bácsi jó füstös szalonnával és fenyő vizzel kinálgatá a látogatókat, míg Póli asszony jó csurgós mézzel stb. Őfelségét a királyt is meglepte azon otthonias vendégszeretet, melylyel fogadták ottléte alatt.

         József főherczeg meg nem egyszer órahosszat eresztgeti ott a bodor füstöket makrapipájából, a szép menyecske mellett. Egyszóval, nem vált szégyenére e pár ember nemzetének a birodalmi fővárosban. Közleményem azon óhajjal végezem be, hogy az Isten éltesse a derék székely nemzetet s Borsodi  Demeter Lajos atyánkfiát, ki nem mulasztá el bemutatni a nagy világnak a székely ipart. Bécsben létem alkalmával szó volt arról, hogy az amerikaiak megvennék emberestől menyecskéstől a székely házat, hogy Filadelfiában ujra kiállitsák.”

         E sorokhoz nincs mit hozzá tegyek. Ezt az elfogulatlan idegen irta, s látjuk belőle, hogy maguknak elismerést, nemzetüknek és falujuknak dicsőséget szereztek.

         A 70-es évekre esik Etéd egyik legszebb kora, midőn dulló és járásbirósági székhely volt, mely nem kis mértékben emelte a község intelligentiáját és forgalmát. dullósága századokon keresztül volt, de járásbirósága csak 3-4 évig s innen vitték át Parajdra, a hol szintén nem soká maradt.

 

• 1) Aprilis 25-től november 12-ig.

 

• - 37 -

      Midőn az 1878. évi berlini congresszus határozata értelmében az osztrák-magyar monarchia elfoglalta Boszniát és Herczegovinát, belátta a hadvezetőség, hogy az eredmény csak bevert fejek, míg osztrák ezredek vezényeltettek a harcz szinhelyére, elhatározta, hogy magyar ezredeket, de különösen erdélyi székely ezredeket küld. Igy Etédről is számosan vettek részt a „kecskelábu” bakákkal, a hogy a bosnyákok nevezték a magyar bakát, köztük farkas Lajos, jelenlegi községi biró is, ki igen sok hajmeresztő vitézi tettet mesél el a boszniai élményeiből.

Nem sok mondani valóm volna már, de igen hézagos, hiányos volna e történet, ha a népnevelésről s ennek fejlődéséről is pár mondatban meg nem emlékezném, azonban csak főbb vonásokban, a részleteket arra bizván, a ki az iskola történetének megirására vállakozik. Hogy Etéden mikor keletkezett iskola, azt bizonyosan meghatározni nem lehet, de kétségtelen, hogy a XVII. és XVIII. században is volt kisebb iskolája, mert ezen időkből is maradt fenn nehány „rektor”-nak a neve. Ezen iskola kétségtelenül, mint akkor minden iskola, felekezeti volt, s azért nem kaphatunk semmi felvilágositást, mert az egyház jegyzőkönyvei az 1792-iki tüzvész alkalmával megsemmisültek. Határozott történetet alkothatunk azonban 1845-től kezdve, midőn a község egy minta óvoda létesitését határozta el és junius 25-én megveszik tarcsafalvi Pálffy János 48-iki képviselőházi alelnök, államtitkárnak azon telkét, melyen jelenleg is áll az iskola, 320 Rfrttal, melyet testvére, Elek, az ő megbizásából oly feltételekkel ad el:

„hogy valameddig az irt kisdedóvói intézaet fennálland, annak részére és számára birassék az érdekelt telek, örökösen, megmásolhatatlanul, hogy ha pedig történnék az intézet elenyészésével e teleknek magánbirtokba esése, azonnal az eladás is zálogossá változván, úgy birassék és ez összeg mind azon esetben zálog letétele mellett kiváltható lészen.”

Ezen birtokba a kisdedóvodát martonosi Gálffy Sándor etédjárási dulló és küsmődi Kovács József

 

• - 38 -

 

iktatták be julius 1-én, kik is „azon telket az emlitett kisdedóvoda számára elfoglalva, mindnyájan egy szivvel és lélekkel megáldván, azon helyet a hól kedves gyermekeink s utódunknak; egy boldogabb nemzedéknek szebb jövőjét magos remények közt felvirágozni hisszük.” Szintén köszönetet mondanak kelemen Pálnak is, ki tetemes pénzösszeggel járult az óvoda létesitéséhez1).  Ezen óvoda virágzott egészen 1848-ig s élén Benczédi János papjelölt állt,2)  kit azonban a 48-as események magukkal sodorván, az óvoda elenyészett s ő óczfalvi pap lett, azonban az óvoda később újra felállittatott. És volt ekkor is egy egyszerü iskolája, hol a tudományok összessége, az irás, olvasás, számolás és az „Erkölcsi regulák” tanulása volt, míg 1862. decz. 29-én elhatározza a község a teljes falu és birtokossági gyülésben, hogy:

         „a kisdedóvoda, valamint kezdetben, úgy jelenleg is, jövőre nézt is hasznos, virágzó neveldének épittessék meg és nemzetünk eléhaladása tekintetéből állittassék gyakorolható helyzetbe,” de ide tanitó is szükségeltetvén, „jónak látta a fenn irt tisztelt gyülés a nemes közönség kezelése alatt maradt 1600 o. é. forintokról szóló álom obligatiójának évenkénti jövedelmét a leendő tanitónak fizetésibe ajánlani.”

         Igy keletkezett egyelőre egy 3 osztályu elemi iskola, melynek létesitésébe az erdélyi főkormányszék is beleegyezik, miről Lukács főkirálybiró-helyettes 622/863 szám alatt értesiti az etédi járás dullóját. Az állam-kötvényt Karácson Mózes pap, Simon Lajos és kelemen András, mint felhatalmazottak 1863. jul. 14-én eladták Székelykeresztúron Novák Antal kereskedőnek 1280 frtért és ez lett alapja a ma is, már mint állami, virágzó elemi iskolának. De az összeg kamata nem volt elég tanitói fizetésre s ezért pótadóval segitettek, mely rendesen 5% volt. 1864 május 5-én pedig 50 véka törökbúzával magtárt alapitottak, melyet 1872-ben eladtak s e mellett a szomszéd községekben

 

• 1) Eredeti oklevél az iskola levéltárában.

• 2) Bakó Dániel igazgató úr szives közlése

 

• - 39 -

is folytatták a gyüjtést, melynek eredménye 1864-ben 122 frt 77 kr volt. E jövedelmekre annál is inkább szükség volt, mert ezen években Karácson Mózees lelkész vezetése alatt egy másik, felsőbb iskola is létezett, hová az elemi iskolát végzettek jártak el. 1870 április 25-én határozzák el az iskola felépitését s melyet 1871-ben hajtanak végre. 1782 ben Sándor Mózes II-od tanfelügyelő közbenjátására 250 frt segélyt nyernektanszerekre, ez  évben a tanitó fizetése 200 frt volt. Ugy látszik 1871-ben lett két tanitós az iskola, vagyis a fiu- ésleányiskola külön választatott, mert szept. 29-én Péter Eleket választották tanitónak, a kinek 300 frt pénz, 2 öl fa és 2 szobás lakás volt a javadalmazása. 1872 jan. 19-én elhatározták, hogy a község évenkint 200 frtot ad még, mindaddig, amig úgy megerősödik, hogy „sem a községtől, sem a kormánytól, sem egyesektől semmit se kérjen.”  1873 okt. 7-én, mint községi iskola szerepel, s ez alkalommal választották meg Péter Elek lemondása folytán megüresedett tanitói állásra Bakó Dánielt, a ki ma 30 év multán is odaadó kitartással s lankadatlan szorgalommal neveli a hazának és községünknek a hü polgárokat. A 3 osztályos elemi iskola évenként egy-egy osztálylyal  szaporittatván, 1877-ben lett teljes, vagyis 6 osztályos. Faiskola az elemi melé szintén 1877-ben keletkezett, midőn a növendékek nevében gagyi Árpád, Gedő Lajos, Kis Mózes, Dávid Lajos és Gothárd István elé terjeszti, „hogy ők az ünnepélyes alkalmakkor ajándékul nyert pénzüket összerakták s igy 2 frt 90 krt gyüjtöttek. Az oltó eszközök hiánya arra birta, hogy 1 frt 90 krral az iskola számára 2 oltó fürész és egy oltó bicskot szereztek.” A fennmaradt 1 frttal pedig Br. Eötvös József képét óhajtják az iskola számára megszerezni.

         Felemlitettem, megörökitettem ez esetet, hogy milyen a gondolkozása a gyermekenek is községünkben, hogy szivük egy szebb jövő reményével teljék el, mert a hol az iskolás gyermekek is igy gondolkoznak, ott a jövőt félteni nem lehet.

 

• - 40 -

1879. jan. 14-én arra kéri az iskolaszék az ev. ref. presbitériumot, hogy a leányiskolát is adja átal, a mi meg is történt, de csak 1896 nov. 12-én, midőn belátták, hogy az 1894. szept. 9-iki elhatározásuk szerint egy női iskola felállitása nem sikerülhet.  1886. febr. 14-én megint magtárt alapitanak, mely igen szép jövedelmet biztositott az iskolának, míg 1897. aug. 8-án annak elárverezését határozták el. A régi iskola már nem felevén meg a modernebb követelményeknek, 1888-ban új és diszes iskolát épitettek. 1895-ben egy tanitónői állást szerveznek, melyet a minister 53346. szám alatt engedélyez is és ezen állásra aug. 4-én, Simonné Spránitz Mária úrnőt választják meg, a ki nem csak a rendes tárgyak tanitásának nehéz feladatát, hanem a leánynövendékeknek a kézi-munka tanitását is oly odaadással végzi, hogy a jegyzőkönyvekben kifejezett köszöneteket méltán kiérdemelte. Azonban a nagyszámú tankötelesek miatt, hogy a leányiskola is átment a községi iskolához, egy tanitót választanak a nyugdijazott id. bakó Daniel helyett, s Vida Mózest választják meg, kinek rövid itt léte után, 1899. jan. 9-én ezen állást Rozsonday Istvánnal töltik be, a ki nem csak az iskolában, de az iskolán kívül is oly buzgalmat fejt ki az ifjuság nevelésében, hogy felsőbbjeinek méltó elismerését vivta ki s fájdalommal sinlené meg úgy az iskola, mint az ifjusági egyesület, ha valaha a községből eltávozna. És egy ilyen kitünő tanitói gárdával ellátott iskolát, melyet a tanitók a megye első iskolájává emeltek, az állam átvette és 1901. szept. 16 án, mint állami elemi iskola nyilt meg. Szükségét érezvén azonban a község egy óvodának is, ezt is létesitett, mely 1893. junius 5-én nyilt meg, Bakó Róza óvónő vezetése alatt, a ki csekély dijért igazán odaadó munkát végez.1)

Nem mulaszthatom el e helyen megemlékezni azon jótevőkről sem, kik szives adományikkal járultak a nevelés nehéz feladatához, megkönnyitvén annak

 

• 1) Az iskolai jegyzőkönyvek után.

 

• - 41 -

anyagi oldalát. Első helyen érdemel emlitést fekete Sámuelné Kendy Kandida urnő, a ki 1871 április 27-én a Memény-kertet s később, halálakor csaknem az összes birtokát, kivévén a palotát, melyet körorvosi lakásnak rendelt, a községnek adományozta nevelési czélokra. Mi dicséretet füzhetnénk ehhez? a jótett önmagát dicséri. Somodi ferencz 25 frt alapitványt tett, míg Gagyi Lajos 1899 decz. 18-án 50 forintot adományozott, mely azonban az egyház tulajdonába ment át. Piros Aurél gyógyszerész pedig a vizsgákon kiosztott adományaival serkenti az ifjuságot kitartásra, szorgalomra. Itt emlékezem meg azon néhány rektornak nevéről, a kiket kikutatnom sikerült. legelső Incze Ferenncz, Pávai Ferencz, Kovács Ádám, Köpeczi Nagy Sámuel, Kovács János, Bakó Dániel 1860-1896-ig, a kit hosszas szolgálatainak elismeréseül, koronás ezüst érdemkereszttel tüntetett ki Őfelsége, e néhány név volt hosszas fáradozásaimnak összes eredménye.

         De Etéden római kath. elemi iskola is van, melynek azonban története rövid. Míg 1870-ben iskolai czélra telket vásárolhattak, magánházaknál tanitották a gyermekeket papajaik, a tudományok elemeire. Jelenlegi tanitója Bálinth Zoltán, ki mindent elkövet, hogy iskolája minden tekintetben a mai követelményeknek megfeleljen.

         A székelyföldi azon első községek közé tartozik Etéd is, melyek az önmivelésre már 1837-ben olvasótársaságot alapitottak,1)  a mely azonban hosszu életü nem lehetett, sőt még az 1872 május 22-én alakult sem volt állandó életü, bár fénykorát élte ez időben, midőn a dullói és járásbirósági hivatalnokok is tagjai voltak, kiknek távozása után hanyatlani kezdett s alig maradt 3-4 tagja, a kik maguk közt fenntartották, a míg 1880 deczember 5-én egy „Önmüvelődési és a község önmüvelődését elősegitő egyesületet” alakitanak 35 taggal, a mely sokban a mai „Ifjusági Egyesület”-hez hasonlitott. Hetenként kétszer jöttek össze, szerdán és szombaton este, s a politikai

 

            1)A Siménfalva és Kadács.

 

• - 42 -

események megbeszélése mellett, szavaltak, felolvasást és hasznos vitatkozásokat tartottak. Elnöke ifj. bakó Dániel volt. aki 1873 óta az olvasó egyletnek is buzgó tagja, de ezen egyesület sem lehetett hosszu életü, mert 1881. február 9. után nem találtam egyetlen jegyzőkönyvet sem, sőt 1885 decz. 6-án alapitják meg a ma is virágzó Olvasókört, 89 taggal. Lapokat járattak s valóságos kaszinói rangra emelték, mellé még könyvtárat is létesitettek, melynek szaporitásához már 1875-ben hozzájárult Br. Orbán Balázs, a kiváló hazafi, a „Székelyföld Leirásá”-val, mely a könyvtárnak ma is egyik legértékesebb darabja. A könyvtár szaporitásához azonban legnagyobb mértékben hozzájárult Pálffy Antal kataszteri felügyelő, ki nagybecsü könyvtárából 111drbot ajándékozott az olvasókörnek, azon kikötéssel, hogy azt „Pálfyy könyvtár” czimen kezeljék. Sok igen értékes munka bvan közte, mint pl. a „Közlöny” 1848-1849-beli hivatalos lapnak teljes évfolyamai stb. Ezen ajándékot Bakó elnök 1892. márcz. 20-án jelenti be a gyülésnek és decz. 15-én veszik át Küsmődön, Bakó Dániel és Gedő János. Kőváry László (Kolozsvár) 2 kötetet, Gagyi Samu 7, Kovács Lajos 2 és Gálffy Ignác 1 kötetet, mindhárman miskolczi tanárok. Dobay Ferencz gyógyszerész 5 és bertalan László 3 kötet könyvet. De mind az egyház, mind a nevelésügynek lelkes pártfogója, az olvasókörnek is özv. Fekete Sámuelné szül. Kendy Kandida urnő volt állandó és legbuzgóbb pátrónusa, ki nem mulasztá el egyetlen alkalommal sem a maga 5-10 frtját elküldeni az olvasókör által rendezett mulatságra s e mellett állandóan járatta valamelyik kolozsvári lapot a körnek.

         Az olvasókörnek 1887 decz. 27-én tartott ülésében határozzák el egy dalegylet létesitését, melynek első elnöke Dobay Ferencz, akkori gyógyszerész lett, s a mely ma is virágzik s ha vezetése oly lelekes kezekben lesz, mint most, állni és virágozni fog.

         Még egy ujabban keletkezett egyesületet kell felemlitsek, az „Ifjusági Egyesület”-et, mely

 

• 43 -

• Rozsonday István tanitó vezetése alatt ign szépen fejlődik és halad, habár csak egy éves is. Ezen egyesület volt, a mely a jelen munka iróját e mü megirására felkérte s ez tette lehetővé, hogy kinyomva közkézen foroghasson.

         Etéd község határában egyetlen nevezetesség van: Tömlöcz árka, ahol állitóllag ónbányák lettek volna, melyet rabok miveltek, a honnan a nevét is vette. Tény, hogy a sziklafalon olvashatatlan irás nyomai látszanak. E patak hozza a legtöbb rézport melylylel az etédiek élénk kereskedést üznek.  határa oly kitünő buzát terem, hogy a megyében alig van hozzá hasonló.

         Csendőr őrsparancsnoksági székhely is a község s jelenlegi parancsnoka Simon Mihály őrmester, tapintatos eljárásával a közismerést vivta ki. Jegyzője Szász Ferencz az etédi körnek, a ki odaadó munkásságával nyerte meg  községeinek őszinte szeretetét.

         Ennyiben sikerült kikutatnom és összefoglalnom Etéd történetét, s elmondhatom, hogy taln az első kisközség, melynek története igy meg van irva legyen szép magyar honunkban s bizonyára nem sok község lehet, a melynek ilyen szép multja van. Csak azt sajnálom, hogy a község levéltára nem lévén rendezve, nem hivatkozhattam, mely szám alatt található fel a vonatkozó okmány, de ha azok elkallódnának is és valakinek szüksége volna rá – itt, ezen munkámban feltalálhatja, habár kivonatban is.

         Azon óhajtással fejezem be munkám, hogy az Isten virágoztassa e községet s adjon nyugodtabb jövendőt.

 

• VÉGE –